Író: A. O. Esther
Cím: Frigg rokkája II.
Sorozat: Frigg rokkája II.
Kiadó: Kör-Ív
Kiadás éve: 2017.
Terjedelem: 460 oldal
Fülszöveg:
Cím: Frigg rokkája II.
Sorozat: Frigg rokkája II.
Kiadó: Kör-Ív
Kiadás éve: 2017.
Terjedelem: 460 oldal
Fülszöveg:
Azt mondják, a szerelem az égben köttetik… De mi van azokkal, akik nem a dönthetnek a sorsukról? Vajon képes az ember ép lélekkel megúszni egy ráerőltetett házasságot?
Az idegenek érkezésével Syn lakóinak élete felbolydul, de csak Einarr családjának egy része tudja vendégeik kilétéről a teljes igazságot. Sonja szervezetét rejtélyes betegség támadja meg, ami – tekintve, hogy a többiekkel ellentétben ő még nem halhatatlan –, a középkorban számára akár végzetes is lehet.
Einarr arra gyanakszik, ugyanaz akar ártani Sonjának, aki előző életében megölte a lányt, ezért fáradhatatlanul kutat az egykori gyilkos kiléte után. Egy öreg látó segítségét kéri, hogy mágikus varázslatával felszínre hozza Sonja emlékeiből a legsötétebb titkok titkát, ám nem számít arra, hogy végül legközelebbi rokonai egyikével találja magát szemben, akit – hogy teljesítse vérbosszúját, meg kell ölnie.
Mindeközben a Sigurdsson család két esküvőt is meg akar ülni a nyári hónapi hónapok folyamán: Einarr mellett ugyanis húga, Asa is házasodni készül. Választottja a király legjobb harcosa, Ralf Knutsen, aki bár a helybéliek szerint igencsak vonzó férfi, könyörtelen, vérszomjas, szadista ember hírében áll.
A vendégségbe hívott násznép elárasztja a várost, ám nem mindenkinek tetszik Sonja és Einarr boldogsága. A férfi egykori szeretője, a király rokonságába tartozó Corina személyes sértésnek érzi Sonja puszta létezését, és úgy dönt, egyszer s mindenkorra elsöpri a zenészlányt az útjából…
Alex, James és Leif merőben új környezetben találják magukat, ahol, bár zenészként sikerül beilleszkedniük és megtalálják az elveszettnek hitt Sonját, szembe kell nézniük a viking kor minden nehézségével, és azzal, hogy az öröklét ára bizony nagy áldozatot követel mindannyiuktól.
Frigg rokkája tovább ragyog, s mágiájának erejével örök életet ad a Brennához hűséges alattvalóknak. Az életért azonban tetszik vagy sem, életekkel kell fizetni… De vajon meg lehet-e bocsátani a gyilkosságot? Feledni lehet-e az éveken át tartó hazugságot? Túlélhetik-e a szerelmesek, ha mással kell összekötni az életüket, miközben a szívük az igaziért dobog?
Az idegenek érkezésével Syn lakóinak élete felbolydul, de csak Einarr családjának egy része tudja vendégeik kilétéről a teljes igazságot. Sonja szervezetét rejtélyes betegség támadja meg, ami – tekintve, hogy a többiekkel ellentétben ő még nem halhatatlan –, a középkorban számára akár végzetes is lehet.
Einarr arra gyanakszik, ugyanaz akar ártani Sonjának, aki előző életében megölte a lányt, ezért fáradhatatlanul kutat az egykori gyilkos kiléte után. Egy öreg látó segítségét kéri, hogy mágikus varázslatával felszínre hozza Sonja emlékeiből a legsötétebb titkok titkát, ám nem számít arra, hogy végül legközelebbi rokonai egyikével találja magát szemben, akit – hogy teljesítse vérbosszúját, meg kell ölnie.
Mindeközben a Sigurdsson család két esküvőt is meg akar ülni a nyári hónapi hónapok folyamán: Einarr mellett ugyanis húga, Asa is házasodni készül. Választottja a király legjobb harcosa, Ralf Knutsen, aki bár a helybéliek szerint igencsak vonzó férfi, könyörtelen, vérszomjas, szadista ember hírében áll.
A vendégségbe hívott násznép elárasztja a várost, ám nem mindenkinek tetszik Sonja és Einarr boldogsága. A férfi egykori szeretője, a király rokonságába tartozó Corina személyes sértésnek érzi Sonja puszta létezését, és úgy dönt, egyszer s mindenkorra elsöpri a zenészlányt az útjából…
Alex, James és Leif merőben új környezetben találják magukat, ahol, bár zenészként sikerül beilleszkedniük és megtalálják az elveszettnek hitt Sonját, szembe kell nézniük a viking kor minden nehézségével, és azzal, hogy az öröklét ára bizony nagy áldozatot követel mindannyiuktól.
Frigg rokkája tovább ragyog, s mágiájának erejével örök életet ad a Brennához hűséges alattvalóknak. Az életért azonban tetszik vagy sem, életekkel kell fizetni… De vajon meg lehet-e bocsátani a gyilkosságot? Feledni lehet-e az éveken át tartó hazugságot? Túlélhetik-e a szerelmesek, ha mással kell összekötni az életüket, miközben a szívük az igaziért dobog?
„- Mi az ami ennyire vonz benne?
- Mindene. A teste, a lelke, a lénye, a fénye. Ahogy beszél, a hangja szinte simogatja a lelkemet. A nevetése… ha csak nézem őt, ahogy mesél és elmosolyodik, szebbnek látom a világot.”
Pontosan ott folytatódik minden, ahol az első rész lezárult. Vártuk, hogy végre újra együtt legyen a két testvér?
I: Nagyon vártam, hogy Alex és Sonja újra találkozhassanak. Nem olvastam még ehhez hasonló történetet, amiben a testvéri szeretett ennyire erős lett volna. Mindig boldogság tölt
el, amikor a közös részeiket olvasom. Ebben a kötetben is hozták a tőlük elvárt egységet. A történet ott folytatódik ahol az első abba maradt. A vikingek korában minden misztikus, és tele van varázslattal. Alex, és bandája a zenéjükkel járulnak hozzá, ehhez az élethez. Nem csoda, hogy odáig vannak értük. Nem panaszkodhatnak a srácok, mert sok rajongók szereztek ebben a világban. De persze nem lehet minden rózsaszín. A múlt egyre inkább a felszínre tör, és a véres könyörtelenséget, és ármányt hozz magával. Erre a részre különös igaz a viking brutalitás, sokkal több véres jelenetben volt részem mint az első részben. Persze ezek mellett a szerelmi szál sem maradt el, sőt Einarr és Sonja gyönyörű kapcsolata mellé, megkaptuk Alex, és Asa vonzalmát is.
P: Nagyon örültem, hogy szereplőink most már egy helyen vannak, így még jobb lett a történet. Szurkoltam is, hogy ebbe ne zavarjon bele semmi, mert úgy az igazi, ha együtt van a család. Egyre több részlet derült ki Sonja múltjából és szeretném, hogy megtalálja a boldogságot, amihez a bátyjára is szüksége van. Jó nézni, hogy milyen szoros testvéri kapcsolat van közöttük, igazán irigylésre méltó.
I: Nagyon vártam, hogy Alex és Sonja újra találkozhassanak. Nem olvastam még ehhez hasonló történetet, amiben a testvéri szeretett ennyire erős lett volna. Mindig boldogság tölt
![]() |
Sonja (forrás) |
P: Nagyon örültem, hogy szereplőink most már egy helyen vannak, így még jobb lett a történet. Szurkoltam is, hogy ebbe ne zavarjon bele semmi, mert úgy az igazi, ha együtt van a család. Egyre több részlet derült ki Sonja múltjából és szeretném, hogy megtalálja a boldogságot, amihez a bátyjára is szüksége van. Jó nézni, hogy milyen szoros testvéri kapcsolat van közöttük, igazán irigylésre méltó.
„Csak Isten a tudója, hogyan pattant ki a szikra, ám ahogy megpillantottalak, tudtam, hogy csak téged akarlak.
A szívemet védő páncél csúnyán megrepedt, a mosolyod meggyógyította sebzett lelkemet.
Amikor hozzám bújtál és szorosan átkaroltál, felismertem a lelked, azt, aki odaát voltál.
Ne engedj el többé, s én mindig veled leszek, kéz a kézben élünk majd hosszú életeket.”
A szívemet védő páncél csúnyán megrepedt, a mosolyod meggyógyította sebzett lelkemet.
Amikor hozzám bújtál és szorosan átkaroltál, felismertem a lelked, azt, aki odaát voltál.
Ne engedj el többé, s én mindig veled leszek, kéz a kézben élünk majd hosszú életeket.”
Sonja és Einarr története még közel se zárult le, továbbra is tartaniuk kell az ármánykodástól. Most is szerettük a cselekményszálukat?
I: Már az első részben is hatalmas kedvenceim voltak, és ebben a részben is megkaptam tőlük, amit vártam. Örültem neki, hogy tudtak fejlődni, és ez által újabb oldalukat ♥ is
megismerhetem. Einarr ebben a részben még jobban levett a lábamról, nem hiába hódította meg Sonja szívét. Egy igazi férfi, aki minden téren kiáll szerelme mellett, óvja, és védi Sonja-t. Sonja-t se kell félteni, kezdi megtalálni a helyét ebben a világban. A múltjukról olyan dolgok derültek ki, amit még engem is meglepett, nem gondoltam volna ilyen fordulatra. Persze azért kapnak ők is jó pár viharfelhőt a fejük fölé, amivel meg kell küzdeniük, de együtt képesek legyőzni.
P: Ez a páros imádni való, a korábbi ármánykodások még folytatódtak és sajnos volt mint izgulni. Einarr anyja nem képes elfogadni a lányt, és a legundorítóbb módon próbálja eltüntetni a képből. Az ilyen kétszínű nőktől, emberektől kiráz a hideg. Akkor lesz boldog a lelkem, ha valami gigabrutál büntetése lesz tetteiért, pedig nem vagyok az erőszak híve, mégis van, aki megérdemli. A szerelmük minden rossz ellenére úgy tűnik minden akadályt legyőz és most is rengeteg romantikus jelenetet köszönhettem nekik. Nagy titkok még leleplezésre várnak, de akadt már olyan csavar, amitől konkrétan leesett az állam. Álmomban se hittem volna, hogy pont ez a személy áll a mostani ármánykodás mögött. De az ilyen fordulatok tesznek igazán jóvá egy könyvet.
I: Már az első részben is hatalmas kedvenceim voltak, és ebben a részben is megkaptam tőlük, amit vártam. Örültem neki, hogy tudtak fejlődni, és ez által újabb oldalukat ♥ is
![]() |
Einarr (forrás) |
P: Ez a páros imádni való, a korábbi ármánykodások még folytatódtak és sajnos volt mint izgulni. Einarr anyja nem képes elfogadni a lányt, és a legundorítóbb módon próbálja eltüntetni a képből. Az ilyen kétszínű nőktől, emberektől kiráz a hideg. Akkor lesz boldog a lelkem, ha valami gigabrutál büntetése lesz tetteiért, pedig nem vagyok az erőszak híve, mégis van, aki megérdemli. A szerelmük minden rossz ellenére úgy tűnik minden akadályt legyőz és most is rengeteg romantikus jelenetet köszönhettem nekik. Nagy titkok még leleplezésre várnak, de akadt már olyan csavar, amitől konkrétan leesett az állam. Álmomban se hittem volna, hogy pont ez a személy áll a mostani ármánykodás mögött. De az ilyen fordulatok tesznek igazán jóvá egy könyvet.
Mellettük most nagyobb szerepet kapott Asa is, aki az előre elrendezett házasság terhével szembesül. Milyennek láttuk őt?
I: Asa már az első pillanatól fogva szimpatikus volt számomra. Egy kedves lány, aki nagy örömmel fogadta Sonja, és Einarr szerelmét. Nem hétköznapi lány, ő is mint az édesanyja birtokában van a varázslat ősi erejének. Alex és közte megvan a szikra, szerintem nagyon is
illenének egymáshoz. De ezek a mélyebb érzések nem bontakozhatnak ki köztük, mert Asa életéről már szülei előre döntöttek. Ki van már számára jelölve az a férfi, aki által asszony válik majd belőle. Bár Asa nem ilyen sorsra vágyott, mégis beletőrözik és elfogadja Ralf által nyújtott házasságot. Nagyon fájt a szívem Asa-ért, mert ő egy nagyon érzékeny lelkületű, akit meg fog törni Ralf kemény, és brutális énje. Alex miatt is szomorú voltam. Végre a sok szenvedés után boldog lehetne, és talán még az igazit is megtalálhatná Asa személyében, erre mégse lehetnek együtt. Érezhető rajta, hogy megviseli ez a dolog, és a felejtés elérése érdekében át esik a ló túlsó oldalára. Remélem valahogy azért lesz esélyük majd egy közös jövőre.
P: Most kicsit ő érte aggódtam jobban. Alex megérkezésével úgy érzi megtalálta számára az igazit, de kötelezettségei miatt, nincs sok esélyük a boldogságra. Az újdonság varázsa miatt élveztem kicsit jobban az ő részeiket, mindig jó olvasni egy újabb páros ismerkedését, vonzalmuk kibontakozását. Itt ismerhettük meg Asa leendő férjét is, akit ha nem lenne Alex, akkor is nehéz lenne kedvelni. Ízig-vérig viking az biztos, de hiába akadnak jó tulajdonságai is, mégis egy igazán kemény ember. És akkor még nem is említettem a családját… :S Úgyhogy itt még sok akadály vár legyőzésre, fejben én már az egyiket ki is végeztem, hiszen szerintem sok problémát megoldana. :D
„– Brutálisan néz ki ez a csávó – mormogta James. – Én igazán, soha nem szóltam bele a húgod párválasztásába, de…”
Az első részben sem kellett unatkoznunk, itt is végig fenn tudta tartani érdeklődésünket az Írónő?
I: Nagyon élveztem, hogy most igazi vikingek között lehettem. Az Írónő nem félt megmutatni nekünk "brutálisabb" oldalát ebben a részben. Vér, ármány, árulás, és erőszak,
ezeket ellensúlyozták a testvéri szeretett, a zene, a szerelem, és a szenvedély. Ismét oda ragasztott a lapokhoz, és arra sarkalt, hogy minél előbb tudjam meg mi is vár szereplőinkre ebben a részben. Voltak olyan események, amelyeket rövidebb jellemzés mellett is szerettem volna. Alig várom, hogy neki fogjak a harmadik résznek. Úgy halottam, abban még ennél is több lesz a fájdalom, és a szenvedés.
P: Nagyon jól éreztem magam ebben a világban, nagyon olvasmányos a stílus továbbra is, jól esik olvasni. Viszont hiába van sok ♥ érdekes fordulat, meglepő esemény, mégis sokszor érzem azt, hogy leül az egész, pedig belegondolva nem így van, én mégis ezt érzem, egyelőre megmagyarázhatatlan módon. :S Hiába élveztem, valami hiányérzetem volt végig, és az bosszant leginkább, hogy nem tudom megfogni azt a valamit, azt a gondolatot, hogy mit is hiányolok valójában. Annyi viszont biztos, hogy a lezárás után megint nagyon érdekel a folytatás. :)
„…egyszeriben lepkék ezrei emelkedtek fel a magasba. Szivárványszínű, víztestű pillangók, amik úgy ragyogtak a horizonton felbukkanó napsugarak fényében, akárcsak a gyémántok.”
Mit gondolunk, az együttes többi tagja is megtalálhatja az igaz szerelmet a vikingek között?
I: A banda tagjait is megviseli ez az új ismeretlen világ. Hiába gyúrták kemény fából őket, azért a vikingek kora nem leány álom még számukra sem. Biztos őket is előbb utóbb utol éri majd a szerelem, de
ahhoz még Frigg rokkájának párszor fel kell majd ragyognia. Van egy kép a fejemben kíváncsi vagyok teljesül e majd.
P: Jelenleg úgy látszik, hogy a többiek még nem komolyodtak meg eléggé egy stabil kapcsolathoz, de várom, hogy ezt is megéljük. Biztos lehet még érdekes párosításokat találni, sőt mintha már haloványan derengene előttünk valami, de még nem merek semmit hinni, lepett már meg elégszer az Írónő, hogy ne bocsátkozzak messzemenő következtetésekbe. Viszont az látszik egyelőre, hogy jó eséllyel a vikingek között telepszenek le, így mindenképp kell melléjük is egy gyöngéd női kéz.
I: Asa már az első pillanatól fogva szimpatikus volt számomra. Egy kedves lány, aki nagy örömmel fogadta Sonja, és Einarr szerelmét. Nem hétköznapi lány, ő is mint az édesanyja birtokában van a varázslat ősi erejének. Alex és közte megvan a szikra, szerintem nagyon is
![]() |
Asa (forrás) |
P: Most kicsit ő érte aggódtam jobban. Alex megérkezésével úgy érzi megtalálta számára az igazit, de kötelezettségei miatt, nincs sok esélyük a boldogságra. Az újdonság varázsa miatt élveztem kicsit jobban az ő részeiket, mindig jó olvasni egy újabb páros ismerkedését, vonzalmuk kibontakozását. Itt ismerhettük meg Asa leendő férjét is, akit ha nem lenne Alex, akkor is nehéz lenne kedvelni. Ízig-vérig viking az biztos, de hiába akadnak jó tulajdonságai is, mégis egy igazán kemény ember. És akkor még nem is említettem a családját… :S Úgyhogy itt még sok akadály vár legyőzésre, fejben én már az egyiket ki is végeztem, hiszen szerintem sok problémát megoldana. :D
„– Brutálisan néz ki ez a csávó – mormogta James. – Én igazán, soha nem szóltam bele a húgod párválasztásába, de…”
Az első részben sem kellett unatkoznunk, itt is végig fenn tudta tartani érdeklődésünket az Írónő?
I: Nagyon élveztem, hogy most igazi vikingek között lehettem. Az Írónő nem félt megmutatni nekünk "brutálisabb" oldalát ebben a részben. Vér, ármány, árulás, és erőszak,
![]() |
Alex (forrás) |
P: Nagyon jól éreztem magam ebben a világban, nagyon olvasmányos a stílus továbbra is, jól esik olvasni. Viszont hiába van sok ♥ érdekes fordulat, meglepő esemény, mégis sokszor érzem azt, hogy leül az egész, pedig belegondolva nem így van, én mégis ezt érzem, egyelőre megmagyarázhatatlan módon. :S Hiába élveztem, valami hiányérzetem volt végig, és az bosszant leginkább, hogy nem tudom megfogni azt a valamit, azt a gondolatot, hogy mit is hiányolok valójában. Annyi viszont biztos, hogy a lezárás után megint nagyon érdekel a folytatás. :)
„…egyszeriben lepkék ezrei emelkedtek fel a magasba. Szivárványszínű, víztestű pillangók, amik úgy ragyogtak a horizonton felbukkanó napsugarak fényében, akárcsak a gyémántok.”
Mit gondolunk, az együttes többi tagja is megtalálhatja az igaz szerelmet a vikingek között?
I: A banda tagjait is megviseli ez az új ismeretlen világ. Hiába gyúrták kemény fából őket, azért a vikingek kora nem leány álom még számukra sem. Biztos őket is előbb utóbb utol éri majd a szerelem, de
ahhoz még Frigg rokkájának párszor fel kell majd ragyognia. Van egy kép a fejemben kíváncsi vagyok teljesül e majd.
P: Jelenleg úgy látszik, hogy a többiek még nem komolyodtak meg eléggé egy stabil kapcsolathoz, de várom, hogy ezt is megéljük. Biztos lehet még érdekes párosításokat találni, sőt mintha már haloványan derengene előttünk valami, de még nem merek semmit hinni, lepett már meg elégszer az Írónő, hogy ne bocsátkozzak messzemenő következtetésekbe. Viszont az látszik egyelőre, hogy jó eséllyel a vikingek között telepszenek le, így mindenképp kell melléjük is egy gyöngéd női kéz.
Kedvenc jelenetem:
I: Alex őrlődései.
I: Alex őrlődései.
P: Nagyon szerettem, amikor szereplőink játszottak a többieknek, könnyű átérezni a zene szeretetét.
Kedvenc szereplőm:
I: Einarr, Alex
I: Einarr, Alex
P: Einarr, Alex
Kinek ajánlom:
I: Akik szerették az első részt, adhatnak esélyt a folytatásnak is.
I: Akik szerették az első részt, adhatnak esélyt a folytatásnak is.
P: Rendkívül eseménydús történet, ahol még a zord vikingek világát is jobban megismerhetjük, aki ezekre vágyik, olvasásra fel!
A házasság képviselte a viking kultúra családi struktúrájának a szívét. Kecskeáldozat,
eltemetett kard, részegség egy hónapig, ezek mind velejárói voltak a hosszúra nyúló frigynek. Ezért voltak az ehhez kapcsolódó szertartások annyira bonyolultak és összetettek.
A viking esküvői hagyományokat igen szövevényesen és összetett módon állították össze az ősök. A menyegző megtervezése bizony-bizony igen időigényes feladatnak bizonyult. A vikingek ugyanis a tradíciók követését és a különböző szertartásokat is szükségesnek tartották ahhoz, hogy megszerezzék isteneik áldását a frigyhez. E nélkül semmi sem történhetett meg. A házasság fontos lépés volt a szülővé válás felé vezető úton.
A vikingeknél a házasság nem csupán a férfi és nő egyesülését, hanem a családok összefonódását is jelentette. Ezért is tartott olyan sokáig a házasság megtervezése, megszervezése és megtartása. Ezért hosszú, akár hónapokig tartó megbeszéléseket folytattak, mielőtt hivatalosan is elfogadták a házasság feltételeit. A tárgyalások kezdetekor a vőlegény családja, valamint a törvényes küldöttek együttesen határozták meg a menyasszonyi hozományt, a vőlegény rendelkezésre álló pénzügyi értékeit, az esküvő dátumát, és nem utolsó sorban megvitatták a vőlegény szüleinek szánt esküvői ajándékot.
A menyegzőket hagyományosan csak pénteken tarthatták meg, amely az északi kultúrában Frigga nevéhez kapcsolódik. Így adóztak tisztelettel Frigga istennő előtt, akit magáról a péntekről neveztek el. A skandináv mitológia Friggát Odin feleségeként tartja számon, és volt az egyik legfontosabb skandináv istenség. Frigga a szerelem, a házasság, a szülés és az anyaság istennője is, aki a kék, az elefántcsont és az arany színeihez kapcsolódik.
Ezért kedvelték ezeket a színeket a viking esküvőkön.
A szervezést nehezítette, hogy a szertartásokat előszeretettel tartották az erdőben vagy a számukra fontos épületeknél, romoknál. Így az időjárásra is oda kellett figyelni. A frigyek általában egy hétig tartottak.
A menyasszony megőrizte szüzességét leendő férjének. Az esküvőig a viking menyasszonyt és vőlegényt elkülönítették egymástól. Ezzel mindketten szimbolikusan lezárták a korábbi életüket, mielőtt az új, közös jövő felé léptek. A visszavonulás során az ifjú ara megtisztította magát egy korabeli fürdőszobának kialakított helyiségben. A kádba forró köveket és nyírfa gallyakat tettek, a helyiséget forró gőzzel töltötték meg, ami elindította az izzadást, és amely szimbolikusan lemosta a menyasszonyról leánykori állapotát. Miután a menyasszony végzett
a fürdővel, tetőtől talpig hideg vízbe merült, ezzel azonban nem csupán lezárta a pólusokat, hanem befejezte a megtisztulási folyamatot is. Az előkészületek során a nőket az anyjuk, a már férjezett nővéreik és más házas női rokonok és barátok segítették.
A viking menyasszonyokhoz hasonlóan a vőlegények is szimbolikus szertartásokon vettek részt a házasságkötés előtt. Ezeken az ifjú férj mellett az édesapa, a nős fiútestvérek és a többi, már házasságban élő barátok vettek részt.
Annak érdekében, hogy a viking férjjelöltek lezárják az agglegény életüket, egy rituális kard-ünnepséget tartottak. Ez a szertartás valójában a vőlegény szimbolikus temetését jelentette, aki azt a feladatot kapta, hogy meglelje ősei kardját. A fegyver megszerzéséhez azonban sírba kellett szállnia: a szertartás során fiúként lépett a halottak világába és onnan férfiként született újjá.
Miután a vőlegény megszerezte a kardot - a menyasszonyhoz hasonlóan - a fürdőkádban végezte el a megtisztítási folyamatot az esküvőre, miközben a család férfi tagjaitól kapott jó tanácsokat a férji kötelezettségekhez és az apasági feladatokhoz.
Az esküvő előtti utolsó mozzanat a menyasszony felöltöztetése volt. A hosszú fehér uszályokat a viking lányok persze elfelejtették: nem viseltek túlzottan bonyolult ruhákat, a hangsúlyt inkább a hajra és a fejdíszükre helyezték.
Miután befejezték az előkészítő rítusokat, megkezdődhetett az ünnepség. Először a hozomány és a menyasszony árának (mundr) a cseréje történt meg tanúk előtt. Ezután kezdődhetett a vallásos ünnepség, amely során igyekeztek felkelteni az istenek és istennők figyelmét.Ha a vikingek az adott helyzetben úgy érezték, hogy nagyobb áldozatra van szükség ahhoz, hogy kéréseik meghallgattassanak, akkor olyan állatokat mészároltak le, melyek a termékenységi isteneikkel álltak kapcsolatban. A feláldozott állat vérét összegyűjtötték egy tálban és az oltárra helyezték. A vérbe egy kötegnyi fenyőgallyat tettek, amellyel megszórták a fiatal párt, ezzel kérve az istenek áldását.
Az esküvői szertartás alatt a vőlegény bemutatta a korábban megszerzett ősi kardot a menyasszonynak, amelyet szertartásosan felajánlott a jövőbeli, születendő fiúgyermekeiknek. Az ifjú ara ezután a saját őseinek kardját adományozta a leendő férjének. Ezzel a cserével lépett ki édesapja védelme alól, és így került „hivatalosan" a vőlegény védőszárnyai alá. Végül az ifjú pár gyűrűt húzott egymás ujjára, amelyeket ezt megelőzően az új kardjaik markolatára fűztek fel. Így erősítették meg az esküvői fogadalmukat.
A ceremónia, az ünnepség és a lakodalom után az esküvő utolsó mozzanataként a fiatal párt a násznép a menyasszonyi ágyba kísérte. A sejtelmes fáklyafényben az akkori szokásoknak megfelelően legalább hatan követték a párost, egészen az ágyig. Azért, hogy így legyenek tanúi a házasság beteljesedésének. Erre azért volt szükség, hogy ne legyen kétséges a házasság érvényessége, és elegendő tanút biztosítsanak a később felmerülő, esetleges jogvitákhoz.
forrás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése