Cím: Szívtelen
Sorozat: Napernyő Protekturátus 4.
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2016.
Terjedelem: 382 oldal
Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Ezúttal azonban nem a saját hibájából szakadt a nyakába a baj. Amikor egy őrült kísértet megfenyegeti a királynőt, Alexia veszi kezébe az ügyet – és a nyomok a férje sötét múltjába vezetnek.
Mindezt megtetézi a húga (döbbenetes!) csatlakozása a szüfrazsett-mozgalomhoz, Madame Lefoux legújabb találmánya és tarajos zombisülök áradata – Alexiának arra sem marad ideje, hogy saját előrehaladott terhességével foglalkozzék.
Vajon sikerül rájönnie, ki akarja megölni a királynőt, mielőtt túl késő lenne? Megint a vámpírok szervezkednek, vagy az áruló ezúttal farkasbundát visel? És egészen pontosan micsoda fészkelte be magát Lord Akeldama második legjobb szekrényébe?
„Gail Carriger újra megcsinálta! Biztonsággal kijelenthetem, hogy a Napernyő Protektorátus az örök kedvenc sorozataim egyike. Maga a tiltott gyönyörűség.” – Lu (Sugar & Snark) Goodreads
„- Minden férfi
utálja, ha a kudarcaira emlékeztetik, de mi, farkasemberek vagyunk ebben a
legrosszabbak.”
„- Bizonnyal nem a húgaimról beszél, vagy mégis? Sok mindennel megvádolták már őket, de ésszel még sosem.”
Kicsit félve kezdtem neki az olvasásnak, de nagyon örülök, hogy nem hagytam ki. Fantasy világok között titkos kedvenceim azok, amit különféle teremtményeket sorakoztatnak fel, szeretem, ha halmozzák az élvezeteket. :D Elsőre saját élményeim közül a True Blood sorozathoz éreztem kicsit hasonlatosnak, de egyáltalán nem zavaró módon. Itt az alapszituáció szerint a 19. században nem csak emberek lakják a világot, vámpírok,
farkasemberek, szellemek és lélektelenek is könnyedén felbukkanhatnak előtted, ha például London utcáin sétálsz. A főszereplőnk az igazán ritka lélektelenek csoportját erősíti, érintése semlegesít minden természetfeletti képességet, különleges képességével a királynőt szolgálja. Tudni kell még Alexia Tarabotti-ról, hogy nem véletlenül illetik lélektelen jelzővel, hiszen nincs neki, nem képes érzelmek kinyilvánítására, ami furcsa lehet, de igazán szórakoztató volt, így követni vele az eseményeket. Plusz pont, hogy nem éteri szépségként van jellemezve, hanem egy igazi vérbeli talján nő, kissé kerekded formákkal, viszont küllembeli hiányosságait tökéletes modorával igyekszik pótolni. Viszont érzések nélkül, sokszor túlságosan nyersen, egyenesen tálalja a dolgokat, nem lehetett könnyű neki a korabeli ♥ Londonban. :D Talán pont emiatt, korán a szívembe zártam. A gondolatai
igazán szórakoztattak, és jó volt, hogy ő se butácska lány, aki csak a
divattal foglalkozik. Még jobban pedig az után szerettem meg, hogy
felbukkant a színen Lord Maccon, a Woolsey falka alfája, akivel
fantasztikus párost alkottak. Még most is jókat mosolygok, ha
szóváltásaikra gondolok. Úgy érzem, ők kárpótoltak, a kicsit lassabb
cselekmény miatt. Nagyon hamar megfogott a könyv stílusa, tényleg
könnyen beleképzeltem magam a korabeli Londonba. Sajnos kicsit sok leíró
rész „fűszerezte” a cselekményt, amit hiába élveztem, mert szórakoztató
módon van megfogalmazva, de egy idő után, már több izgalomra vágytam
azok helyett. Pont ebből fakad a másik pici problémám is: több
fordulatot elviselt volna a történet. Az Árnyékkormány tagjaikén gyakran
göngyölít fel rejtélyeket, ez adta a történet mozgatórugóját, és ez az
ügy nagyon tetszett, annak ellenére, hogy tényleg lehetett volna kicsit
izgalmasabb.
„(…) nincs olyasmi, hogy sors, csak farkasemberek vannak;
nincs olyasmi, hogy egybeesés, csak vámpírok vannak.”
![]() |
Lord Akeldama |
Most is összefoglaló jellegű értékeléssel készültem nektek,
mert a Napernyő Protekturátus előző részeiről nem írtam korábban, viszont nem
szeretném szó nélkül hagyni őket se. Emellett nagyon reménykedem én is, hátha
lenne már egy-két olvasó, aki kedvet kap a sorozathoz, mert még mindig
bizonytalan sajnos a sorsa, pedig már csak az utolsó Időtlen, kötet van hátra,
amivel lezárulhatna Lord és Lady Maccon kalandjainak sora. A montázs is összefoglaló hangulatú lesz, de azért próbáltam kicsit a negyedik részhez igazítani.
„- Bizonnyal nem a húgaimról beszél, vagy mégis? Sok mindennel megvádolták már őket, de ésszel még sosem.”
![]() |
Alexia Tarabotti |
A második rész felépítése megmaradt, mindig akad valaki, aki rosszban sántikál, és ki más
![]() |
Lord Maccon |
„A legkevesebb, amit megtehettek volna, hogy odaszólnak
nekik: „Nem, jelen pillanatban kizárólag a gyilkolás érdekel minket, de azért
tisztelettel köszönjük kedves ajánlatát.”
![]() |
Lyall professzor |
„Lelki hiányát Lady Maccon a társadalmi érintkezés
szabályainak bőséges alkalmazásával takargatta.”
![]() |
Biffy |
Végül elérkeztünk a Szívtelenhez, ami a legutóbb megjelent kötet. Ez után már csak egy várható, és nagyon reméljük, olvashatjuk magyarul. A negyedik könyv szerencsére tartotta elődje magasabb színvonalát. Igazán szórakoztató egy lélektelen asszony terhességét végigkísérni. Alexia „gyerek terhe” azonban nem akadályozza meg abban, hogy éjjel nappal talpon legyen és az aktuális ügyet nyomozza ki minden áron. Lenyűgöző, hogy mennyi makacsság szorult bele, és nem irigylem azokat, akik terhességének szeszélyeit vele együtt élték meg. Amiatt is jobb volt ez a rész, hogy ismét sok szerelmesnek mondható pillanatban is részünk volt. Lord Akeldama képes mindig meglepni azzal, hogy mennyivel több van benne, mint amennyit a külvilágnak mutat, és imádom Lyall professzor végtelen higgadtságát is. Mos kicsit több szerephez jutottak ők is, és én is itt gondolkodtam el, hogy mennyire szimpatikus a Wooley falka bétahímje. A bonyodalom kiválasztása nagyon tetszett, végig lekötötte a mi lélekőrünket és most is szívesen tartottam vele London szerte.
„- Lord Maccon, miféle rangon aluli dolog, hogy szerelmes
a tulajdon feleségébe?”
Kedvenc jelenetem: Biffy kellemetlen pillanatai.
Kedvenc szereplőm: Részről részre jobban szeretek mindenkit, de a fő kedvenc Alexia.
Hasonló könyv: Pont írtam is most, hogy nekem a True Blood sorozathoz hasonlít a könyv légköre.
A Finishing School a Napernyő Protekturátus előzmény sorozata, 25 évvel korábban játszódik.
Az egy dolog, hogy meg kell tanulni megfelelően meghajolni. De hogy kést dobni és meghajolni egyszerre az már más dolog. Viszont üdvözlünk a Finishing School-ban. A főszereplő a 14 éves Sophronia, aki igazi fejtörést okoz anyjának. Jobban érdekli a szerkezetek működése, mint a megfelelő viselkedés elsajátítása. Ezért küldök bentlakásos iskolába, amit kezdetben ki nem állhat, de hamar rájön, hogy sok mindent megtanulhat itt, főleg a dolgok befejezését.
A Custard Protocol ennek a sorozatnak a folytatása. Több évtizeddel az után játszódik, még nem lezárt, érkeznek még új kötetek és a főszereplő nem más, mint Conall és Alexia lánya, Prudence.
Amikor Prudence Alessandra Maccon Akeldama, vagy Rue, ahogy a barátai hívják, önállóvá válik, mi mást tehetne, mint megalapítja a Tejsodó Protekturátust és Indiába repül a tökéltes teáért. Ám ennél többet talál ott, megismerkedik az ottani természetfeletti közösséggel, és nem mindennapi gondokkal kell megküzdenie.
A Supernatural Society pedig mondhatni párhuzamos sorozat, mert itt megkedvelt szereplőinkkel (még pontosabban LMBT szereplőinkkel) találkozhatunk, csak most mellékszereplőkből főszereplőkké válnak. Eddig két önálló kötet olvasható.
A Romancing the Inventor kötetben, Genevieve Lefoux találja meg végre élete párját, Imogene Hale személyében, akivel Nádasdy bolykirálynő udvarában ismerkednek meg.
A Romancing the Werewolf-ban talán egy még jobban várt szereplő kerül középpontba, Lyall professzor szíve is újra megnyílik. Nem szeretném azonnal lelőni a poént, ezért csak annyit árulok el, hogy a falka új alfája dobogtatja meg a szívét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése