2018. 03. 07.

Colleen Hoover: Confess ​– Vallomás


Író: Colleen Hoover
Cím: Confess ​– Vallomás
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2017.
Terjedelem: 344 oldal
Fülszöveg:
Mi ​mindent érdemes kockára tenni a szerelemért?
Auburn Reed huszonegy éves korára már mindent elveszített, ami valaha fontos volt neki. A lány azért küzd, hogy újra felépítse romba dőlt életét, így csakis kitűzött céljaira összpontosít, és nem engedheti meg magának a hibákat. De amikor munkát keresve belép egy dallasi műterembe, váratlanul éri az erős vonzalom, ami elfogja az ott dolgozó titokzatos művész, Owen Gentry iránt.
Most az egyszer Auburn mer kockáztatni, és a szívére hallgat, ám hamarosan felfedezi, hogy Owen súlyos titkot rejteget. Múltjának árnya tönkretehet mindent, ami fontos Auburn számára, és a lány egyedül úgy teheti sínre az életét, ha kizárja belőle a fiút.
Ahhoz, hogy megmentse a kapcsolatukat, Owennek nincs más dolga, csak vallomást tenni. Ám ebben az esetben a vallomás sokkal ártalmasabb lehet, mint maga a bűn.
A csodálatos és kivételes stílusú Colleen Hoover egy újabb mélyen megható történetet mesél arról, hogy az igaz szerelem és a család olyan köteléket jelent, amit semmi sem szakíthat el.


„Elképesztő, mennyire el tud távolítani két embert egymástól az igazság.”

Talán csapjunk is bele a közepébe. A többi Colleen Hoover könyvhöz viszonyítva milyen volt a Vallomás?
I: Colleen mindegyik története megérinti a lelkem, olyan érzelmi hullámvasútban részesít, amit talán eddig még egyetlen másik írónak sem sikerült elérnie. A Vallomás is egy ilyen útnak indult, meg volt benne minden, de valahogy még se tudott rám olyan hatással lenni, mint amiket már olvastam tőle. Pedig itt is jó témákat ölelt fel: gyász, önfeláldozás, küzdelem, és a sors. Minden okkal történik, ebben a történetben kap csak igazán jelentést ez a kifejezés. Sose tudhatjuk mi vár ránk még az életben, a legváratlanabb helyen találhat ránk
a boldogság. A legjobban a benne található vallomások tetszettek, egyszerre volt hihetetlen, de mégis kijózanító olvasni őket. Mindenki hordoz magában olyan dolgokat, amiket nem mer, vagy nem bír kimondani, ez egy lehetőség, amivel kicsit könnyíthet az ember a lelkén. Valaki megismeri a legféltettebb titkunkat, még ha név nélkül is, de már nem csak egyedül hordjuk ennek a terhét. Miért nem került hozzám olyan közel Owen, és Auburn története? Nem tudom megfogalmazni, csak érzem.  
P: Sajnos most ez elmaradt a megszokott színvonaltól. Volt ebben is egyedi elem, amit szerettem is, de sokkal jobban meg szoktak érinteni az Ő alkotásai, mint ahogy a Vallomásnak sikerült. Nehéz is igazából mindig felülmúlni önmagadat és mindig valami zseniálisat alkotni. Bár véletlenül se szeretném senkinek se elvenni a kedvét az olvasástól, mert még így is sokkal jobb, mint elég sok romantikus történet. De a tény az tény, ha sorrendet kell felállítanom az eddig olvasott Colleen Hoover regények között, ő kerül leghátulra.  

„- Néha nem kaphatunk még egy esélyt, Owen. Néha a dolgok egyszerűen csak véget érnek.”

A választott témákat mindig nagyon szeretjük, és a gyász is szinte mindenki által ismert érzés. Ezt hogyan dolgozta fel?
I: Auburn már  fiatalon megtalálja az igaz szerelmét. De túl hamar megtapasztalja az elvesztését is. Egy szeretett személy eltávozását mindig nehéz elfogadni. Ez a  kapcsolat végig kíséri egész életében, és nyomot is hagy rajta. Auburn, nem gondolta volna, hogy valaha még valaki megérintik a szívét, a legváratlanabb helyen találja meg a boldogság felé vezető utat. Ám semmi sem olyan egyszerű, mint aminek tűnik, vannak olyan dolgok, amik útjába állhatnak a kibontakozó érzelemnek. Ez a történet gyásszal, és vesztességgel
kezdődik, ami a későbbiek folyamán is fontos szerepet játszik benne, de inkább már a háttérből irányítja az eseményeket. Átadja a helyét a felelősségnek, és a döntés hozásnak. A titkok, és a vallomások is nagy szerephez jutottak ebben a történetben, és a művészetről sem feledkezhetem meg. Csodás képek, amik nem kell elképzelnünk, láthatjuk is őket a könyv lapjai között. 
P: Az ilyen témájú könyvet mindig megérintenek. Szerintem, ha bárki megtapasztalta már személyesen is valaki fontos személynek az elvesztését, nem is tud elvonatkoztatni ettől. Ám itt kicsit megtévesztő a helyzet, legalábbis számomra az volt, mert a kezdő jelenet után hiába marad fontos momentum Auburn életében a veszteség, még se ez a legfontosabb rész, inkább csak a háttérből mozgatja kicsit az eseményeket. Itt inkább azt láthatjuk, hogy van élet a halál után is, vannak akikért érdemes élni és nyitottnak kell lenni, hiszen nem tudhatod, mikor vesz nagy fordulatot az életed. Témát megint jól választott az Írónő.  

„- Félek, hogy ha csak egyszer is a szívember hallgatok, akkor soha többet nem leszek képes ügyet sem vetni rá.”

Mindezek után a történet mennyire ejtett rabul?
I: Teljes mértékben nem tudott rabul ejteni, de nagyon jó volt megismerni Auburn, és Owen történetét. Egy erős kezdés, szépen felépített cselekménnyel, ami a végére is egy erős lezárást kapott. Auburn egy fiatal lány, aki új városba költözött. Kiegészítő munkára lenne szüksége, hogy több pénzhez juthasson. A véletlen folytán meglát egy hirdetést amiben kisegítőt keresnek. Itt lép színre Owen, aki feladta azt a hirdetést. Egy művész, aki más emberek vallomásából fest képeket. Egy aukció lebonyolításában van szüksége segítségre, és
Owen (forrás)
nem kevés pénzt ajánl érte. A vonzalom azonnal érezhető köztük, a leginkább Owen részéről, aki nem akar hinni a szemének amikor meglátja az előtte álló lányt. A "munkakapcsolat" pedig szépen kezd egyre inkább átalakulni. Egyik félnek sem könnyű a helyzete, és úgy tűnik több érv van a kapcsolat ellen mint mellette. Titkok, amik átszövik mindegyikük életét, felelősség, amik miatt komoly döntéseket kell hozniuk. Ám az érzelmeknek nem lehet parancsolni, és minden ész érv ellenére egymás karjában kötnek ki. Vajon van esélyük a boldogságra? Együtt képesek új jövőt teremteni? Sok szép pillanatnak voltam tanúja, engem mégis kicsit a kettőjük kapcsolatának hirtelen fellángolása zavart kissé össze. Mint javíthatatlan romantikus egy részem imádja az ilyen váratlan találkozásokat, a realizmusom pedig tudja, ilyen nem alakulhat ki ennyire hamar. Sőt az a sok véletlen, ami az útjukat keresztezte, már a túlzott mértéket kezdte elérni nálam. A vége tetszett a legjobban, amikor minden értelmet nyert, volt egy sejtésem ezen a téren, de örültem, hogy így alakult.
 
P: Sajnos nem tudott teljesen rabul ejteni, annak ellenére, hogy sok-sok szerethető momentummal találkoztam. A legerőteljesebb jelenet a kezdés és a lezárás volt. A vége volt tulajdonképpen a kedvencem. Owen tartogatta a titkait, de egyet igazán sokáig, és az a rész melengette meg legjobban a szívemet. A kettő között is akadtak szép pillanatok, Owen és Auburn kapcsolata szépen bontakozik ki. Az idővel kicsit hadilábon álltam, mert elég sok lap megtelt csupán pár nap eseményeivel, utána meg jött egy nagyobb ugrás és gyorsabban teltek a napok. Kicsit aránytalannak éreztem.  

„- Félek, hogy senki mással nem fogok ilyet érezni – suttogom.
- Én meg attól félek, hogy mással is fogsz ilyet érezni.”

Auburn a főhősnőnk, az ő érzései vannak a középpontban. Fiatal kora ellenére hogyan áll helyt az életben?
I: Egy csupa szív lány, akivel nem bánt kesztyűs kézzel az élet. Már fiatalon megtapasztalja milyen elveszíteni egy olyan embert, aki ha egy rövid ideig is, de a mindent jelentette
Auburn (forrás)
számára. Ezek után nehéz talpra állni, főleg ha senki sem érti meg az érzéseidet, csak gyerekes lángolásnak tartják. Szeretne újra boldog lenni, de tekintettel kell lenni másokra, ez miatt magát háttérbe szorítja. Kicsit nekem túl szenvedős volt a karaktere, megértem az ember sokszor nehéz döntéseket kell meghoznia, főleg, ha ezek nem csak rá, de másokra is hatással vannak. Legszívesebben megráztam volna néha, hogy lásson és ne csak nézzen. Örültem, amikor Owen új színfoltot hozott az életébe, szüksége volt rá, mert kicsit miatta is erősebb lett a végére. Nagyon büszke voltam rá, amikor nem hagyta magát tovább befolyásolni, és kiállt az igazáért.
 
P: Nagyon fiatal volt, amikor elvesztette nagy szerelmét. Persze idősebb fejjel, mindenki azt mondja neki, hogy úgyis kiheveri, majd tovább lép, de ezt akkor nem hiszed el. Mi is sok évvel később találkozunk vele újra és akkorra tudta csak nagyjából feldolgozni ezt. Vannak személyek az életében, akikkel kényszerből kell megküzdenie, és ez nehezíti meg mindennapjait. Viszont tudja, hogy a jutalom miatt, megéri harcolni és ezt a hozzáállást bárki ellesheti tőle. Ezen kívül viszont nem volt annyira kiemelkedő a személyisége, hogy a kedvenceim közé kerüljön.

„Senki sem érdemel meg téged úgy, mint én. (…)
Senki sem lát téged úgy, mint én. (…)
Senki sem ért meg téged úgy, mint én. (…)
Senki sem pörgeti fel a szívedet úgy, mint én. (…)
És senki más nem érdemli meg, hogy megkapja a testedet, ha előbb nem nyeri el a szívedet.”
 
Owen látszólag sikeres férfi, akinek nem sok gonddal kell megküzdenie. Örültünk, hogy a dolgok mögé láthattunk? 
I: Owen egy nagyon jól megalkotott könyves pasi, aki számomra annyira emberi. Ő lett az egyedüli kedvenc karakterem. Egy igazi művész, aki más ember vallomásából fest képeket. Az ő lelkét is sok ki nem mondott titok nyomja, amiket a történet során megismerünk.
Apjával nem ápol jó viszonyt, de a múlt eseményei miatt, még se tud neki nemet mondani. Amikor Auburn belép a műtermébe nem hisz a szemének, előtte áll az a lány akire mindig is vágyott. Nem tud ellen állni neki, és szeretné védelmezni a lányt. A kapcsolatuk elé sok buktatott állít az élet, de ha nehezen is képesek felülkerekedni a múlton. P: Ő sok meglepetést tartogatott nekünk. Akad bőven gond a saját háza táján, bűntudat nyomja a vállát, és az apjával se éppen felhőtlen a kapcsolata. Voltak rossz döntései az életben, de sose vezérelte rossz szándék. Auburn volt a lány, akit mindig is keresett. Miután megismeri, nem szeretné elengedni, de előtte még le kell pár akadályt küzdenie. Szenvedélyes, csupaszív pasi, de az utolsó titka miatt zártam igazán a szívembe, az csavar nagyon tetszett a történetben. 

„Egyáltalán nincs olyan érzésem, hogy elvesznék ebben a fiúban, mert életemben először értem úgy, mintha valaki igazán rám talált volna.”

Kedvenc jelenetem:
I: Auburn nem hagyja magát elnyomni többé.

P: Annyiszor írtam most, hogy talán nem lepődtök meg, ha a nyitó és a záró jelenetet mondom.
Kedvenc szereplőm:
I:
 Owen
P:  Owen
Kinek ajánlom:
I: Coho rajongóknak, érdemes megismerni. Azoknak is ajánlom akik szeretik ha a művészet is szerepel egy kicsit történetben.

Hasonló könyv:
P: Most nincs olyan igazi tippem, hogy melyik regényhez tudnám legjobban hasonlítani, de azért bármelyik CoHo alkotás hasonló hozzá, hiszen az Írónő szerethető stílusa itt is fellelhető.
Értékelésem:
I: Egy újabb szívhez szóló történet, ami felforgatja az ember lelkét olvasás közben. Éreztem, de mégse tudott teljesen magával rántani, ezért tőlem most 4,5 festővásznat kap.
P: Egyáltalán nem volt ez rossz könyv, csak azért érzek csalódást, mert tudom, hogy sokkal jobbat is tud az Írónő, ezért kap 4 kék sátrat.
Érdekesség: Biztos előttetek se új az az információ, hogy ebből a regényből bizony sorozat készült. A könyv olvasása után felbuzdultunk és megnéztük mind a hét részt és érdekességként arról is írnánk egy-egy rövid értékelést.

 I: A könyv elolvasása után nagyon kíváncsi voltam milyen lehet a tv képernyőjén visszanézni a történetet. Ilyenkor mindig egy kis félsz van bennem, mert általában az adaptációk nem mindig adják vissza azt az élményt, amit az olvasás közben átéltem. Sajnos itt a sorozatnál is ez történt. A kedvenc jeleneteimet volt, hogy kihagyták, de volt, hogy teljesen átalakították. Szomorú voltam ez miatt. A színészekkel sem voltam teljese mértékben kibékülve. Auburn-t nem így képzeletem el, és nem tudtam megbarátkozni az őt játszó színésznővel. Owen karakterét játszó férfi tetszett, egészen a végéig, ott olyat nevettem, nagyon furcsa volt úgy látni. Nekem nem jöttek át az érzelmek sem, olyan sótlan volt. A képek gyönyörűek voltak, a galériás rész jól sikerült, bár azért itt is volt jó pár változtatás. Emory karaktere itt nagyobb szerephez jutott, bírtam őt, bár őt se így képzeltem el. Díjazom azt az ötletet, hogy az Colleen is bekerült a sorozatba, ha csak egy pillanatra is, de feltűnt benne. Összességében nem voltam elájulva tőle, kicsit jobbra számítottam. Persze ízlések és pofonok, lehet másnak jobban fog tetszeni. Ha pontoznom kellene a sorozatot, akkor tőlem 3,5 csillagot kapna.
P: Nem szabad sose azt várni, hogy egy sorozat/film, tökéletesen lemásolja a könyvet, de mindig vannak elemek, amiket szeretnék, hogy átemeljenek. A szereplők egészen jól lettek kiválasztva, de azért a tökéletestől messze vannak. Auburn-nal nem tudtam egyáltalán megbarátkozni, leírások alapján, sokkal szebb lánynak képzelném, és nem is igazán azt a lányt személyesítette meg, amit elképzeltem magamnak, nem jól keltette életre a karaktert. Owen is lehetett volna kicsit jobb pasi, de vele összességében meg voltam elégedve, ő hitelesen alakította a szereplőt. A kedvencem viszont Emory volt, kicsit különc lány, de itt még inkább ki volt emelve ez a tulajdonsága és nagyon jól feldobta a sorozatot. A cselekmény fő szála természetesen megmaradt, de voltak szerintem fontosabb jelenetek, amiket hiányoltam. Talán a legfontosabb, pont a többször emlegetett utolsó nagy jelenet lett átvariálva, aminek nem értettem az okát, a könyvben kicsit erőteljesebb volt. És érdekes módon itt értettem meg a történet igazi mondanivalóját, üzenetét, itt jobban ki volt hegyezve Auburn küzdelmére a cselekmény, a könyvben sokkal hangsúlyosabb volt a romantikus szál. Nem akarok minden különbséget tételesen felsorolni, ehhez inkább nézzétek meg ti is, de azt elmondhatom, hogy a sorozat is 4 csillagot kapna nálam. A TV-ben nézve is tetszene a történet, de így nem lenne egy kiemelkedő élmény, inkább egyszer nézős kategória.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése