Colleen Oakley: Karnyújtásnyira

Író: Colleen Oakley
Cím: Karnyújtásnyira 
Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2017.
Terjedelem: 408 oldal
Fülszöveg: 

Életem ​első csókjába kis híján belehaltam…
Akár így is kezdődhetne a fiatal lány, Jubilee Jenkins élettörténete, aki igen ritka és veszélyes betegségben szenved. Allergiás, és nem is akármire: az emberi érintésre. Miután a középiskola utolsó évében emiatt csaknem az életét veszti, és kisvártatva az édesanyja is elköltözik hazulról, jóformán remeteként éli az életét. Kilenc hosszú éven át ki sem lép az otthonából, tökéletes elszigeteltségben éli a mindennapjait. Az édesanyja halálakor azonban teljesen kicsúszik a lába alól a talaj. Jubilee kénytelen lesz szembenézni a világgal – és vele együtt a benne élő emberekkel is –, hogy gondoskodni tudjon magáról. A megpróbáltatásai sora ezzel azonban nem ér véget. Egy nap, amikor épp hazafelé tart a munkából, a szemtanúja lesz annak, amint egy fiúcska a sebes folyóba ugrik. Gondolkodás nélkül a habokba veti magát, holott tudja jól, ha a fiúhoz ér, azzal a saját életét kockáztatja. A szerencsés megmenekülést követően pedig ideje sincs felocsúdni, mert ismét száznyolcvan fokos fordulatot vesz az élete. A kórházban megismeri ugyanis a fiú apját, az ugyancsak hányatott sorsú Ericet, akivel, úgy tűnik, a legkevésbé sem közömbösek egymás iránt. De milyen jövő várhat két olyan emberre, akik a kölcsönös vonzódás ellenére tudják: sosem érhetnek egymáshoz, és sosem csókolhatják meg a másikat?
A Nem hagylak egyedül szerzőjének legújabb, egyszerre megrendítő és felvillanyozó, megmosolyogtató és könnyekre fakasztó könyve egy nem mindennapi vonzalom történetét tárja elénk, hogy tanúbizonyságát adja annak, a szerelem valóban nem ismer határokat.

„Egyszer megcsókolt egy fiú. Majdnem belehaltam.”

Nagyon egyedi a téma, nem nagyon lehet hallani olyan emberről, aki másokra allergiás. Viszont valós történeten alapul ez a könyv, hogyan lehet megbirkózni egy ilyen betegséggel? 

I: Egy betegség mindenképpen meg tudja nehezíteni az ember életét. Valamilyen hatás ér ilyenkor, és megpróbálsz alkalmazkodni, és úgy kialakítani a mindennapjaidat, hogy a lehető legtöbbet tudd kihozni belőle, de mindig figyelsz arra is, hogy a betegséged keretein belül legyenek. Egy picit megértem Jubilee helyzetét, nekem is van egy immunbetegségem, amivel

nem olyan könnyű az együtt élés, de megtanultam vele élni, és tudom a korlátaimat. Jubilee-nak azért is volt nehéz elfogadni a betegségét, mert mielőtt kiderült miből fakad, hozzáértek, megölelték őt. A betegségének felfedezése után, már nem érezhette ezeket a gesztusokat. Az érintés akár a halálát is okozhatta. Egy ilyen eset teljesen megváltoztatta az életét, és inkább

a remeteséget választotta. Kilenc évig nem mozdult ki a házából, a négy fal között élte

mindennapjait. Úgy gondolta így védve van, és nem történhet vele semmi rossz. Én mit tennék ilyen helyzetben, kérdeztem magamtól. A válaszom előfordulhat, hogy én is minimálisra csökkentettem volna a kontaktust más emberekkel, de ilyen száműzetésbe nem küldtem volna magam mint ahogy Jubilee tette.   

P: Hallottam már olyanról, hogy valaki nem mehet emberek közé, de nem azért, mert az emberekre allergiás, nem gondoltam, hogy létezik ilyen. Tudjuk, hogy mennyire fontosak az emberi kapcsolatok, az érintés, az ölelés is gyógyító hatású lehet. El se lehet képzelni nélküle az életet. A vakságnál is azt szokták mondani, hogy rosszabb elveszíteni a  szemed világát, mint vakon születni. Itt is szerintem ez a helyzet, ha már tapasztaltad az érintés erejét, nehezebb elviselni hiányát. Magányos így az élet, de ismerve a következményeket, kénytelen lennék én is alkalmazkodni, ha ilyen helyzetbe kerülnék és átalakítani ennek megfelelően a mindennapjaimat. Viszont remélem nem azt a verziót választanám, ahogy Jubilee kilenc évig élt, a teljes remeteség mégis csak túlzás. 

„Örülök neki, hogy a szavaimmal legalább megérinthetem. Annak, hogy amíg alszik, egyenesen a fülébe jutnak.” 

A kicsi Jubilee már iskolában megtudja, hogy emberi érintés nélkül kell élnie. Felnőttként már máshogy kezeli a helyzetet? 

I: Tinédzser korában közel került a halálhoz. De nem csak ez az esett volt rá hatással, édesanyja sem kezelte a legjobban Jubilee helyzetét. Ezek az események hozták meg neki a végső döntést, nem hagyta el többé a házukat. Mindent onnan intézet, és tartott a felügyelete alatt. Édesanyja elhagyta, és új férjéhez költözött, de a bűntudat nem hagyta nyugodni, és minden hónapban küldött a lányának pénzt, amiből el tudta magát tartani. Nagyon érdekes

Jubilee

volt megismerni ezt az időszakot Jubilee visszaemlékezéseiből. Hihetetlen milyen jól megoldotta az otthoni életét. Olyan volt mint egy szellem, ott élt, de szomszédok sose látták őt. Minden megváltozik amikor édesanyja meghal, és nincs aki többé segítse őt. Erőt kell vennie magán, és ki kell mozdulni a négy fal közül. Sajnáltam Jubilee-t a kialakult helyzet miatt, de titkon reménykedtem is abban, hogy kap majd egy lökést ami miatt változtatnia kell eddigi életstílusán. Teljesen átérezhető volt a félelme az új helyzettől, de ahogy telt az idő egyre jobban kezdett belejönni a mindennapi életbe. Sikerült munkát találnia, és még a szívét is képes volt megnyitnia mások felé. 

P: Nehéz belelátni az anyja fejébe, de úgy tűnik nem a legjobban kezeli lánya helyzetét. Miatta Jubilee a házba zárkózva él hosszú évekig. Eleinte mulatságos teljesíteni a kihívást, hogy az élet minden fontos elemét onnan old meg, de hamar elfogy a szórakoztató oldala és nyomasztóvá válik. Mégis hozzászoksz és utána kegyetlenül nehéz változtatni rajta. Tetszett, hogy annak ellenére, hogy a világtól elzártan élt mégis jól látja a dolgokat, próbált minden tudást magába szívni és olyan felnőtté vált, aki a társadalom hasznos tagja lehetne. Néha próbálja elbagatellizálni a betegségét, nem mindig hoz jó döntéseket, de minden megtesz azért, hogy ő is teljes életet élhessen, a körülményekhez képest. 

„(…) te lettél az a fény, ami a sötét, szűk folyosón ragyog, ami az életem volt az elmúlt években.” 

A másik főszereplő Eric is küzd saját gondjaival, szeretne jó apa lenni, de folyton akadályokba ütközik. Mit kellett volna máshogy csinálnia? 
I: Eric az a férfi, aki változást hoz Jubilee életébe. Az ő helyzete sem könnyű, elvált, és két gyermek édesapja. A lányával megromlott a viszonya, és nem tudja miként közeledjen újra felé. Addig fogadott fia sem könnyíti meg a helyzetét. Ennyi probléma is már soknak mondható, és akkor belép az életébe egy könyvtáros lány, aki allergiás az emberi érintésre.

Eric

Kedveltem Eric karakterét, egy teljesen hétköznapi férfi volt, aki próbál helyt állni szülőként, és a legjobb döntésekre törekszik. Az már más kérdés, hogy nem mindig sikerül neki. Kettőjük kapcsolatáért nagyon szurkoltam, és reméltem Jubilee végre megtalálja majd azt a férfit, aki elfogadja így, és bátorítani tudja őt. Olyan sok szép, és vicces jelent volt köztük, ezek a részek voltak a kedvenceim. Nem könnyű helyzet elé állította őket a sors, rajtuk múlik mit tudnak kihozni belőle. 

P: Bár Jubilee gondja a leghangsúlyosabb, szerintem nagyon jó ötlet volt, hogy más problémákra is koncentrált az Írónő. Eric-nek sokkal hétköznapibb gondokkal kell megküzdenie. Elvált szülő, akitől a lánya eltávolodott, és nevelt fiával is nehéz dolga van. Nekem még nem kellett ezeket átélnem, de sokaknak ismerős lehet a helyzet. Becsültem, amiért nem adja fel a harcot és mindkét fronton igyekszik helyt állni. Egy tinivel aztán tényleg nehéz szót érteni, ha nem is szülői oldalról, de megértem, velem se volt könnyű tizennégy évesen. :D Kis hülyék vagyunk, mégis azt hisszük, hogy miénk a világ, nem hallgatunk senkire. Erre rátesz Ellie esetében egy lapáttal a válás, nem mutatja, de megviseli, hogy most már nem lehet az apjával. Aja a másik problémás gyerek, nem könnyíti meg Eric dolgát. Szegény férfi megpróbál mindent, hogy közel férkőzzön hozzá, de falakba ütközik. És mind ezek mellé még a figyelmét is egy olyan lány kelti fel, akit érinthetetlen. Nem lennék a helyében. :D 

„Eddig a pillanatig nem éreztem igazi fájdalmat, csak most: ahogy Eric szemébe nézek és átérzem annak a teljes igazságtalanságát, hogy íme, itt a vége, holott még a kezdet sem igazán adatott meg nekünk.” 

Ez a könyv inkább elgondolkodtató, nem az izgalmas fordulatokon van a hangsúly, enne ellenére is szerettük az eseményeket? 
I:  Rengeteg kérdés merült fel bennem az olvasása közben, és alig vártam, hogy válaszokat kapjak rájuk. Egy nap alatt sikerült kiolvasnom, egyszerűen nem tudtam lerakni. Jubilee helyzete nagyon nehéz, és sok idő kell neki arra, hogy változtasson az életén. Elfogadta, hogy az állapota menthetetlenségét, ez miatt sose fogja megismerni a szerelmet, és a vele járó dolgokat sem. De az élet másképpen dönt, és új helyzetek elé állítja a lányt. De nem csak az ő

problémáira vártam megoldást. Ott volt Eric, és Aja párosa, akiknek volt mit helyre tenni az életükben. Ellie és Eric megromlott viszonyát is rendezni kellett. A fő kérdés, pedig mi lesz Eric-el és Jubilee-val. Van számukra közös jövő? Egy csodálatosan megírt történet ismertem meg. Minden sorát szerettem, és jó barátként gondolok Jubilee-ra, nagyon örülök, hogy megismerhettem őt, és a történetét is. A vége okozta számomra a legnagyobb meglepetést, nem erre számítottam.

P: Bizony, itt ne várjon senki hatalmas, meglepő fordulatokat, de azért volt miért izgulni. Hogy talál így Jubilee a boldogságra? Vajon van bármilyen gyógymód erre? Aja képes végre feldolgozni a fájdalmát? Eric visszatalál a lányához? Sok kérdés volt, ami hajtott előre az olvasáskor. Szerettem volna megtudni a válaszokat és annyira remek, olvasmányos stílusban volt tálalva az egész, hogy nagyon könnyű volt jól haladni a könyvvel. Szívet melengető történet volt, megérintett és remek élményt nyújtott. 

„Mi van a sötétségben, ami arra késztet, hogy ilyen sokat eláruljunk magunkról?” 

Szintén fontos szereplő volt Aja, akiről nem mondhatnánk, hogy könnyen kezelhető gyerek. Igazi kihívás volt megtalálni a közös hangot vele, ugye? 
I:  Aja odáig van az X-Men-ért, ő is szeretne olyan képességek birtokában lenni, mint amelyekkel a szereplők bírnak. Egy nagyon okos fiú, aki elvesztette a szüleit, és ez teljes

mértékben felborította az életét. Próbálja titkolni az érzéseit, amik egyre veszélyesebb dolgokra késztetik. Egyedül Jubilee az aki talán Aja viselkedése mögé lát, és segít a fiúnak, és nevelőapjának rendezni a viszonyát. 
P: Róla is érdemes szót ejteni. Elveszítette szüleit, ezért vette magához Eric. A férfi azt hitte erős kisfiú és jól kezelte a veszteséget, de nagyot tévedett. Sokkal mélyebbek a sebei, mint hitte. Komoly tévképzetei vannak, amikhez nem tudja Eric, hogyan álljon. Támogassa vagy inkább keményen közölje vele, hogy ez mind csak fantázia? Pedig nagyon okos, értelmes kisfiú lenne, ha segít valaki feldolgozni a fájdalmát. A főszereplőnk kevés ehhez, szüksége van valakire, aki Aja páncélja mögé juthat. 

„Milyen buta voltam, hogy nem vettem észre: a világ összes embere közül Jubilee az egyetlen, aki megérintheti Aját.”

 

Kedvenc jelenetem:

I: A hóvihar miatt betöltött éjszaka a könyvtárban.
P: Amikor megölelik végre Aját.

Kedvenc szereplőm:  
I: Jubilee
P: Jubilee 
Kinek ajánlom:  

I: Azoknak ajánlom akik szeretnének megismerni egy nem hétköznapi lány történetét. Ami tele van fájdalommal, de a boldogság is felüti szépen lassan a fejét.
Hasonló könyv: 

P: A fájdalom helye szereplőinek is a főhősnő betegségével kell megküzdenie, hogy rátaláljanak a boldogságra.

Értékelésem:

I: Nem tudtam letenni annyira olvastatta magát, és teljesen magához vonzott Jubilee története. Mindenképpen 5 hóesést kap tőlem.
P: Nagyon megfogott a fülszöveg, mégse gondoltam, hogy ennyire fogom szeretni a könyvet. 5 Emily Dickinson-t kap.

Érdekesség: Nagyon szép borítókkal jelent meg a könyv, szeretnénk megmutatni nektek és interjút is hoztunk az Írónővel.

Az első három borító mind angol kiadáshoz tartozik. Hasonló eszközökkel dolgoznak, de talán a legelső tetszik a legjobban. A következő három szintén angol nyelvű, de amerikai kiadás. Azokat nem érzem annyira találónak, illetve talán a második ragadja meg leginkább a történet lényegét, de az biztos, hogy lemaradnak az angolokétól. A második sorban az első az olaszok borítója, ránézésre szép, de a könyvhöz nem illik. Egyedül a bicikli passzol, de egy érinthetetlen lányra nem értem, miért ilyen sok bőrfelületet szabadon hagyó, nyári ruhát kellett adni. A portugáloké a következő, ami nekem a színessége miatt tetszik. Illik is a könyvkupac miatt Jubilee történetéhez, jól sikerült. A harmadik a franciáké, ők nem új ötlettel álltak elő, az angolok első borítóját alakították kicsit át. A svédek saját gondolatokkal érkeztek, de ezt se érzem ideillőnek. A bicikli stimmel és egy kutyánk is volt, de ettől még nem fogták meg a történet lényegét. A mi borítónkat is betettem, mert szerintem büszkén vállalhatjuk, nagyon jól sikerült a koncepció. Az utolsó talán ki is lehet találni, hogy a németek alkották, mindig teljesen máshogy közelítik meg a dolgokat és nem is értem, hogy itt mit akartak ábrázolni.

Milyen típusú könyveket írsz? 
Szeretem a szokatlan szót használni a romantikus regényeimre. 

Honnan jött a Karnyújtásnyira ötlete? 
Egészségügyi újságíróként lenyűgözött az allergia elterjedése az elmúlt húsz évben – és hogy

milyen súlyos esetek is léteznek. Íróként szerettem volna feltárni ezt a járványt, de persze kicsit előrébb is akartam jutni – mi van, ha valaki az emberekre allergiás? Hogy hat ez valakire, érzelmileg, ha nem tudod megölelni az anyukádat vagy nem foghatod meg az első szerelmed kezét? Egyáltalán lehet így szerelmesnek lenni? 

Van olyan mellékszereplő a könyvben, aki közel áll hozzád és szívesen írnál csak róla?

Aja, Eric örökbefogadott fia. Imádom őt és még mindig sokat gondolok rá.

Három kedvenc könyved?

Ez annyira nehéz! Hiszen túl sok kedvenc van, de azt írom, amik hirtelen eszembe jutottak. Their Eyes Were Watching God, Zora Neale Hurston-tól; a Dolores Stephen King-től; The Interestings Meg Wolitzer-től.

Pár egyszerű kérdés: kávé vagy tea?

Mindkettő!

Csoki vagy vanília?

Vanília.

Eső vagy hó?

Hó.

Nyomtatott vagy digitális?

Nyomtatott, még csak e-olvasóm sincs.

Fejezzük be öt random tényről rólad.

Egyszer randiztam Jason Lewis-szal (ti talán Smith Jarrod-ként ismerhetitek a Szex és New York sorozatból) és megcsókolt. (Oké, oké, meginterjúvoltam egy magazinnak és emiatt

KELLETT együtt ebédelnünk. És a csók az arcomra volt. De, tudod mit, az is számít.)

Nem szeretem a banánt.

Ha betörnének a házunkba, apukámat hívnám, mert még mindig hiszek benne, hogy mindent helyre tud hozni. Ez megőrjíti a férjemet.

Már 16 Dave Matthews koncerten voltam.

Befogom a fülem és becsukom a szemem, ha ijesztő rész van egy filmben.

Forrás

Milyen tehetségnek örülnél?

Bárcsak tudnék énekelni! Elég valószínű, hogy a gyerekeim és a férjem is szeretné ezt, mert attól, hogy nem tudok, nagyon gyakran dalra fakadok.

Vannak fóbiáid?

A magasság. Szó szerint lebénít olyankor a félelem. Pár éve voltunk a Yellowstone Parkban, és nem tudtam megközelíteni a  hegyoldalt, hogy képet csináljak. Hála az égnek, létezik a közelítés és egy félelmet nem ismerő férj.

Forrás

Köszönjük a Recenziós példányt a General Press Kiadónak!