Cím: Shadow and Ice
Sorozat: Gods of War 1.
Megjelenés: 2018.10.23.
Fülszöveg:
Az Iviland-i Knox egész életében a Nagy Háborúban versengett, ahol
természetfeletti harcosok halálig küzdenek egy új birodalomért. A győztes
mindent vissza – és minden vesztes elpusztul. Képes irányítani az árnyakat és a
történelem legkegyetlenebb harcosát semmi sem állíthatja meg, hogy megölje
királyát. De előtt meg kell nyernie a földi csatát. Amikor egy félelmetes
fegyver minden résztvevőt jégbe fagyaszt, évszázadok telnek el mozdulatlanul...
addig amíg be nem sétál.
Vale London egy sarkvidéki expedíció után sóvárog nevelt húgával, mielőtt
letelepedik és nyit egy pékséget. Kemény külső, de belül sebezhető, nem készült
fel arra, hogy jégbe fagyott istenekkel találkozzon – nem kegyelmeznének neki
se, aki belép csatájukba.
Bár most Vale az ellensége, Knox vágyik rá és kétségbeesetten próbálja
megvédeni. De csak egy harcos lehet a végső győztes, és választania kell: éljen
a szabadságért, vagy haljon meg a szerelemért.
Nem túl régen jelent meg Gena Showalter legújabb sorozatának első regénye. Egy rövidke beleolvasót találtam a könyvhöz, amit lefordítottam nektek. Határozottan felkeltette az érdeklődésemet. :D
Minél magasabbra
másztak, a hely annál sötétebb lett, és Vale izmai annál inkább tiltakoztak.
Csöpp, csöpp. Csöpp, csöpp.
Ironikus, hogy
vízcseppek állandó kórusa olyan volt, mint forró nyári napon az olvadó vanília
fagylalt. Mint a remény. Az adott neki erőt. Fel, fel. Még magasabbra.
-
Nem
tudom… hogy képes vagyok-e… tovább mászni, - szólt Nola, feszültséggel teli
hangon.
Amikor egy puha,
meleg – nos, melegebb – légáramlat végigsimított bőrén, felnyögött.
-
De
tudsz. És fogsz is. Most pedig mozgás.
A kürtű kicsit
jobbra mozdult, ezzel egy pillanatra felvillant egy kis fény.
-
Van
valami elől! – Gyorsabban mászott, közeledve hozzá.
Ahogy tovább
mozdult a kürtő… egy barlang tárult eléjük. A szabadságba! Masszív jégtörzsek
legalább nyolc méter magas kupolát támasztottak meg. Elég hely volt közöttük
kényelmesen kinyújtózkodni.
Vale ledobta
táskáját és cuccait, majd felsegítette húgát a párkányon.
Forrás |
Ahogy Nola
zihálva földet ért, Vale kihúzta a cölöpöket és tűzifát húzott elő táskájából
és egy gyufa segítségével tüzet gyújtott. Azonnal érezte a meleget. Ó, milyen
csodálatos. Füst gomolygott felfelé, és levette szemüvegét és maszkját.
-
Köszönöm,
köszönöm, ezerszer is köszönöm. – Nola követte, levette sapkáját, felfedte
csodaszép arcát. Sötét szemek, fitos orr és modelleket megszégyenítő ajkak,
mindez hibátlan barna bőrrel és egyenes fekete hajjal.
A legjobb viszont
az, hogy nem csak kívül volt ilyen gyönyörű, hanem belül is. Jobbat érdemel a
tragédiánál és balsorsnál. Szüleik egy autóbalesetben haltak meg, amikor még
kisbaba volt. Mivel nem volt más élő rokona, bekerült a rendszerbe.
A fejszét és
kötelet használva rögtönzött szárítókötelet készített, amikor felrakta sapkáját
és kabátját.
Miután saját
ruháit is kiterítette, Nola homlok ráncolva a falra mutatott.
-
Az…
jég graffiti?
-
Nézzük
meg. – Indult a fal irányába.
Nos, köszöntelek itt, szépségem. A képeket kifaragták, mint az ősi
hieroglifákat vagy hasonlót, mintha egy csatajelenet elevenedne meg rajta. Húsz
férfi és négy nő különféle fegyvereket tartott. Egy köpenyes férfi kaszát
tartott a kezében közel hozzájuk. Talán a nagy kaszás?
Egy fejetlen test
hevert a földön, elválasztva a harcosokat egy alacsonyabb koronás férfitól.
Megborzongott. Egy férfi – szörnye? – szarvakkal, akit a szolgák magasra emeltek.
Csöpp, csöpp, csöpp.
Az olvadt vanília
fagylalt íze fokozódott, növelve éhségét.
-
Valakinek
kellett itt élnie, vagy legalábbis gyakran látogatott ide. Közel lehetünk a
civilizációhoz. Szétnézek hátha találok valamilyen nyomot.
-
Légy
óvatos.
-
Mit
szólnál ahhoz, ha felfegyverkeznék és felkészülnék mindenre ahelyett, -
Felkapott egy fejszét, mielőtt követte az alkotást a legtávolabbi oszlopnál… és
belépett egy másik kamrába.
Senki sem várta
bent, de még több képet talált. Lenyűgözve a bonyolult részletektől, tovább
sétált. Az nem lehet! Még több oszlop
tartotta az újabb boltozatot, tökéletes négyzetet alkotva, csak hogy ezek
máshogy néztek ki. Ragyogtak, ahogy olvadtak, és… nem láthatom, azt amit hiszek..
Pulzusa
felgyorsult és egy hideg izzadtságcsepp kúszott le nyaka hátulján. Minden
oszlop egy embert tartott fogva. Húsz férfit és négy nőt.
Majd 180 cm-es
magasságával megszokta, hogy az emberek fölé magasodik. De ezen férfiak mellett
eltörpült. Valamilyen etnikumhoz tartoztak – vagy más fajhoz? Az egyik nőnek
csinos kék bőre volt és hegyes füle. Az egyik férfinak szárnyai voltak. Egy
másiknak pedig mintha kopoltyúja lenne a nyakán.
Ez tuti kamu
volt. Nem lehet valóságos. Talán valamiféle
fagyott viaszmúzeumba botlott, amit a Vale-hez hasonló sci-fi és fantasy
rajongók szívesen néznek.
Forrás |
Bármi is volt az
ok, egy dolog biztos; a civilizáció – és a szabadság! – közel van. És
kitüntetés jár a cégnek, aki ezeket alkotta. Vale még sose találkozott ilyen
élethű figurákkal – és azok a testek. Minden férfi pornócsillag lehetett volna.
Nem mintha bármikor ilyeneket nézne, khm, khm.
Megéri a pénzt a
turistáknak is. Gyerünk, mindannyian,
nézzétek meg a barbárokat és az ágyasaikat jégbe fagyva. Bár őszintén a nők
is ugyanolyan gonosznak tűntek, mint a férfiak.
Ahogy Vale
mélyebbre jutott a barlangban, úgy tűnt mintha követnék a szemükkel. Hátborzongató.
Az oszlopok között rájött, hogy mi lehet a képeken ábrázolt alak. A férfi
szarvakkal, akit a férfiak tartottak.
Ellentétben
minden mással, a rudat nem fedte jég. Magányosan állt, nem volt jele a szarvas
férfinak.
Izgatottan
előrenyúlt…
Egy erős
légáramlat hátra lökte, egyenesen az oszlopnak. Elektromos impulzus táncolt
végig a bőrén, csillagokat látott, és a levegő kiszorult a tüdejéből.
Reccs, reccs.
Repedések jelentek meg az oszlopokon.
A fenébe! Jobb
lenne, ha ez nem olyan „ha eltöröd ki is fizeted” helyzet lenne.
Rendben, felejtsd
el a személyzetet. Kiegyenesedett gyenge lábakkal és újra a katonákra figyelt.
Igen, biztosan katonák. Különböző harci pozíciókban álltak, fegyverekkel és
határozottan haragos ábrázattal.
Tekintete visszasiklott a fekete hajú férfira.
Elég erősnek tűnt, hogy összezúzzon… bármit. És lélegzetelállítóan gyönyörű
volt. Az a fajta szépség, amitől nem kapsz egy pillanatra levegőt és már a
gondolattól elég a bugyid.
Egy pillantás rá,
és biztos volt benne, hogy ovulál.
Maga volt a szex
és vadság, nyers és állatias, férfiassága szemmel láthatóan simogatta bőrét.
Egy valódi férfi
se lehet tőle szexibb. Még Legolas se, akihez hasonlította a többi pasit.
A szobornak
baljós aurája volt, jeges hideget és forróságot sugárzott egyszerre, tekintete
eget rengető orgazmust, és kínzó halált is ígért. A szeme a legkékebb,
legritkább zafír; hosszú göndör pillák keretezték, mint a fekete bársony,
valahogy csinos és ősi. Annyi ellentmondás. Annyira érdekes.
Arccsontját
mintha gránitból faragták volna, és az ajka… te jó éj. Ajkai teltek és vörösek,
csókra termettek. Álla szögletes, állkapcsát árnyékok szegélyezték.
Tekintete
visszatért ajkához, mintha mágnesként vonzaná, és ujjai követték a kanyargós
mintázatot a jégen – nem csak egy véletlenszerű mintát.
Ugh. Egy szívet.
-
Hiszem,
hogy végtére is minden élet egy könyv, és az én történetem most vált
érdekesebbé, - szólt hozzá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése