2019. 01. 22.

Gena Showalter: Shadow and Ice - beleolvasó

Író: Gena Showalter
Cím: Shadow and Ice
Sorozat: Gods of War 1.
Megjelenés: 2018.10.23.
Fülszöveg:

Az Iviland-i Knox egész életében a Nagy Háborúban versengett, ahol természetfeletti harcosok halálig küzdenek egy új birodalomért. A győztes mindent vissza – és minden vesztes elpusztul. Képes irányítani az árnyakat és a történelem legkegyetlenebb harcosát semmi sem állíthatja meg, hogy megölje királyát. De előtt meg kell nyernie a földi csatát. Amikor egy félelmetes fegyver minden résztvevőt jégbe fagyaszt, évszázadok telnek el mozdulatlanul... addig amíg be nem sétál.
Vale London egy sarkvidéki expedíció után sóvárog nevelt húgával, mielőtt letelepedik és nyit egy pékséget. Kemény külső, de belül sebezhető, nem készült fel arra, hogy jégbe fagyott istenekkel találkozzon – nem kegyelmeznének neki se, aki belép csatájukba.
Bár most Vale az ellensége, Knox vágyik rá és kétségbeesetten próbálja megvédeni. De csak egy harcos lehet a végső győztes, és választania kell: éljen a szabadságért, vagy haljon meg a szerelemért. 

Nem túl régen jelent meg Gena Showalter legújabb sorozatának első regénye. Egy rövidke beleolvasót találtam a könyvhöz, amit lefordítottam nektek. Határozottan felkeltette az érdeklődésemet. :D


Minél magasabbra másztak, a hely annál sötétebb lett, és Vale izmai annál inkább tiltakoztak.
Csöpp, csöpp. Csöpp, csöpp.
Ironikus, hogy vízcseppek állandó kórusa olyan volt, mint forró nyári napon az olvadó vanília fagylalt. Mint a remény. Az adott neki erőt. Fel, fel. Még magasabbra.
-         Nem tudom… hogy képes vagyok-e… tovább mászni, - szólt Nola, feszültséggel teli hangon.
Amikor egy puha, meleg – nos, melegebb – légáramlat végigsimított bőrén, felnyögött.
-         De tudsz. És fogsz is. Most pedig mozgás.  
A kürtű kicsit jobbra mozdult, ezzel egy pillanatra felvillant egy kis fény.
-         Van valami elől! – Gyorsabban mászott, közeledve hozzá.
Ahogy tovább mozdult a kürtő… egy barlang tárult eléjük. A szabadságba! Masszív jégtörzsek legalább nyolc méter magas kupolát támasztottak meg. Elég hely volt közöttük kényelmesen kinyújtózkodni.
Vale ledobta táskáját és cuccait, majd felsegítette húgát a párkányon.
Forrás
Ahogy Nola zihálva földet ért, Vale kihúzta a cölöpöket és tűzifát húzott elő táskájából és egy gyufa segítségével tüzet gyújtott. Azonnal érezte a meleget. Ó, milyen csodálatos. Füst gomolygott felfelé, és levette szemüvegét és maszkját.
-         Köszönöm, köszönöm, ezerszer is köszönöm. – Nola követte, levette sapkáját, felfedte csodaszép arcát. Sötét szemek, fitos orr és modelleket megszégyenítő ajkak, mindez hibátlan barna bőrrel és egyenes fekete hajjal.
A legjobb viszont az, hogy nem csak kívül volt ilyen gyönyörű, hanem belül is. Jobbat érdemel a tragédiánál és balsorsnál. Szüleik egy autóbalesetben haltak meg, amikor még kisbaba volt. Mivel nem volt más élő rokona, bekerült a rendszerbe.
A fejszét és kötelet használva rögtönzött szárítókötelet készített, amikor felrakta sapkáját és kabátját.
Miután saját ruháit is kiterítette, Nola homlok ráncolva a falra mutatott.
-         Az… jég graffiti?
-         Nézzük meg. – Indult a fal irányába.
Nos, köszöntelek itt, szépségem. A képeket kifaragták, mint az ősi hieroglifákat vagy hasonlót, mintha egy csatajelenet elevenedne meg rajta. Húsz férfi és négy nő különféle fegyvereket tartott. Egy köpenyes férfi kaszát tartott a kezében közel hozzájuk. Talán a nagy kaszás?
Egy fejetlen test hevert a földön, elválasztva a harcosokat egy alacsonyabb koronás férfitól. Megborzongott. Egy férfi – szörnye? – szarvakkal, akit a szolgák magasra emeltek.
Csöpp, csöpp, csöpp.
Az olvadt vanília fagylalt íze fokozódott, növelve éhségét.
-         Valakinek kellett itt élnie, vagy legalábbis gyakran látogatott ide. Közel lehetünk a civilizációhoz. Szétnézek hátha találok valamilyen nyomot.
-         Légy óvatos.
-         Mit szólnál ahhoz, ha felfegyverkeznék és felkészülnék mindenre ahelyett, - Felkapott egy fejszét, mielőtt követte az alkotást a legtávolabbi oszlopnál… és belépett egy másik kamrába.
Senki sem várta bent, de még több képet talált. Lenyűgözve a bonyolult részletektől, tovább sétált. Az nem lehet! Még több oszlop tartotta az újabb boltozatot, tökéletes négyzetet alkotva, csak hogy ezek máshogy néztek ki. Ragyogtak, ahogy olvadtak, és… nem láthatom, azt amit hiszek..
Pulzusa felgyorsult és egy hideg izzadtságcsepp kúszott le nyaka hátulján. Minden oszlop egy embert tartott fogva. Húsz férfit és négy nőt.
Majd 180 cm-es magasságával megszokta, hogy az emberek fölé magasodik. De ezen férfiak mellett eltörpült. Valamilyen etnikumhoz tartoztak – vagy más fajhoz? Az egyik nőnek csinos kék bőre volt és hegyes füle. Az egyik férfinak szárnyai voltak. Egy másiknak pedig mintha kopoltyúja lenne a nyakán.
Ez tuti kamu volt. Nem lehet valóságos. Talán valamiféle fagyott viaszmúzeumba botlott, amit a Vale-hez hasonló sci-fi és fantasy rajongók szívesen néznek.
Forrás
Bármi is volt az ok, egy dolog biztos; a civilizáció – és a szabadság! – közel van. És kitüntetés jár a cégnek, aki ezeket alkotta. Vale még sose találkozott ilyen élethű figurákkal – és azok a testek. Minden férfi pornócsillag lehetett volna. Nem mintha bármikor ilyeneket nézne, khm, khm.
Megéri a pénzt a turistáknak is. Gyerünk, mindannyian, nézzétek meg a barbárokat és az ágyasaikat jégbe fagyva. Bár őszintén a nők is ugyanolyan gonosznak tűntek, mint a férfiak.
Ahogy Vale mélyebbre jutott a barlangban, úgy tűnt mintha követnék a szemükkel. Hátborzongató. Az oszlopok között rájött, hogy mi lehet a képeken ábrázolt alak. A férfi szarvakkal, akit a férfiak tartottak.
Ellentétben minden mással, a rudat nem fedte jég. Magányosan állt, nem volt jele a szarvas férfinak.
Izgatottan előrenyúlt…
Egy erős légáramlat hátra lökte, egyenesen az oszlopnak. Elektromos impulzus táncolt végig a bőrén, csillagokat látott, és a levegő kiszorult a tüdejéből.
Reccs, reccs. Repedések jelentek meg az oszlopokon.
A fenébe! Jobb lenne, ha ez nem olyan „ha eltöröd ki is fizeted” helyzet lenne.
Rendben, felejtsd el a személyzetet. Kiegyenesedett gyenge lábakkal és újra a katonákra figyelt. Igen, biztosan katonák. Különböző harci pozíciókban álltak, fegyverekkel és határozottan haragos ábrázattal.
 Tekintete visszasiklott a fekete hajú férfira. Elég erősnek tűnt, hogy összezúzzon… bármit. És lélegzetelállítóan gyönyörű volt. Az a fajta szépség, amitől nem kapsz egy pillanatra levegőt és már a gondolattól elég a bugyid.
Egy pillantás rá, és biztos volt benne, hogy ovulál.
Maga volt a szex és vadság, nyers és állatias, férfiassága szemmel láthatóan simogatta bőrét.
Egy valódi férfi se lehet tőle szexibb. Még Legolas se, akihez hasonlította a többi pasit.
A szobornak baljós aurája volt, jeges hideget és forróságot sugárzott egyszerre, tekintete eget rengető orgazmust, és kínzó halált is ígért. A szeme a legkékebb, legritkább zafír; hosszú göndör pillák keretezték, mint a fekete bársony, valahogy csinos és ősi. Annyi ellentmondás. Annyira érdekes.
Arccsontját mintha gránitból faragták volna, és az ajka… te jó éj. Ajkai teltek és vörösek, csókra termettek. Álla szögletes, állkapcsát árnyékok szegélyezték.
Tekintete visszatért ajkához, mintha mágnesként vonzaná, és ujjai követték a kanyargós mintázatot a jégen – nem csak egy véletlenszerű mintát.
Ugh. Egy szívet.
-         Hiszem, hogy végtére is minden élet egy könyv, és az én történetem most vált érdekesebbé, - szólt hozzá.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése