Cím: Winter of teh Witch
Sorozat: Az északi erdő legendája 3.
Megjelenés: 2019.01.08.
Fülszöveg:
Moszkva porig égett, az
emberek válaszokat keresnek - és valakit, akit okolhatnak. Vászja a nép
haragjának kereszttüzében találja magát, akik halálát követelik.
Ezután egy visszatér egy bosszúálló démon, erősebb, mint volt, elhatározta, hogy káoszba borítja a a meggyengült világot. Konsztantin a szolgájává válik és a mágikus teremtmények a csapdájába esnek. Mindannyiuk sorsa Vászja vállán nyugszik.
A lány meglepő igazságokat fed fel múltjáról és kétségbeesetten próbálja megmenteni Oroszországot, Morozko-t és a mágikus világot, amit ő nagy becsben tart. De talán nem lesz képes mindenkit megmenteni...
Ezután egy visszatér egy bosszúálló démon, erősebb, mint volt, elhatározta, hogy káoszba borítja a a meggyengült világot. Konsztantin a szolgájává válik és a mágikus teremtmények a csapdájába esnek. Mindannyiuk sorsa Vászja vállán nyugszik.
A lány meglepő igazságokat fed fel múltjáról és kétségbeesetten próbálja megmenteni Oroszországot, Morozko-t és a mágikus világot, amit ő nagy becsben tart. De talán nem lesz képes mindenkit megmenteni...
Megjelent az első
trilógiád. Hogy érzed magad?
Kicsit megkönnyebbültem és
izgatott vagyok. 2011-ben kezdtem az Északi erdő legendája sorozatot, és
tudtam, hogy akarom kezdeni az első könyvet és befejezni az utolsót, de a kettő
között nem tudtam pontosan mit szeretnék. Nem tudtam semmit a trilógiák
írásáról, és nem vagyok a legjobb az előre felvázolásban, főleg hibákon és
próbálgatásokon keresztül vezetett az út. Egészen őszintén, volt hogy azt
éreztem, be se tudom fejezni.
Íróként a tény, hogy mindhárom regénynek
van értelme, értelmesen követik egymást, de egyéni történet ívük van,
csodálatos és büszkeséggel tölt el. Senki se akar csalódást okozni az
olvasóinak, főleg az utolsó könyv esetében. A Winter of the Witch bízom benne,
hogy kielégítő lesz.
Izgatott vagyok azért is, hogyan
fogadják a történet végét. Bár részben önállóak, mégis együtt alkotnak
egységet, a dizájn is úgy érthető meg, és érdekel, megtapasztalják-e ezt a
rajongók.
Sokaknak ismeretlen az orosz folklór. Hogyan és miért
választottad Oroszországot a könyvek színhelyéül és a tündérmeséket alapként?
Forrás |
Moszkvában
tanultam 19 évesen a főiskola ideje alatt, majd később 22 évesen is. Mindig
szerettem a tündérmeséken alapuló könyveket, és amikor saját regényben kezdtem
gondolkodni, ezt választottam. A történelmi Oroszország pedig azért
választottam, mert egy kis valóságot is akartam belecsempészni. A valódi
Oroszországot akartam, nem egy kitalált verziót. Ezért döntöttem a középkor
mellett, a cárság, a hagymakupolák előtti időket, hogy az országhoz kapcsolódó
kliséket félre lehessen tenni. Egy szokatlan megközelítést akartam, ami
újdonságként hathat. Illetve a középkori Moszkváról kevés feljegyzés létezik,
így könnyebb volt a mítoszokkal kombinálni.
A direkt ajánlásokon kívül van olyan tündérmese, amit
érdemes elolvasni, hogy hangulatba kerüljünk?
A szövegben
közvetlenül hivatkoznak a Fagy Király (Morozko), a Hókirálynőre és Marya
Morevna meséire. Vannak még utalások a Bölcs Vasziliszára, a Gyönyörű
Vasziliszára, Ivánra és a Tűzmadárra, a Halhatatlan Koschei-re, Finist-re a
Sólyomra és Ivanushka-ra és Alyonushka-ra. Lehet vannak még, akikre nem
emlékszem; mindhárom könyv tele van mesés húsvéti tojásokkal, azoknak, akiknek
ismerős a környezet. De javaslom, hogy olvassatok orosz tündérmeséket – megéri.
Vászja úgy tűnik nem pihenhet. Ezt a könyvet törött
bordákkal és égési sérülésekkel kezdi! Miért kell ennyit szenvednie?
Nem biztos, hogy
szívesen olvasnának 400 oldalt az emberek az olyan Vászjáról, aki boldogan él
az erdőben mágikus lovával, bár lehet tévedek.
Vászja
Oroszországában a varázslat nagyon misztikus, mint a természet erőinek húrjai,
néhány kivételt leszámítva, mint Kászjan és Vászja jégtőrei. Van egy
meghatározott rendszere a varázslatnak vagy inkább lazábban kezeled a dolgot?
Azt akartam, hogy a mágia arról
szóljon, hogy az emberek hogyan látják a valóságot. Minél több műanyagot látsz
a valóságból, annál művibb lesz a valóság. De az a hátránya, hogy ha túl
messzire haladsz ebben az irányban, egyre kevésbé van értelme a dolognak és kezd
őrültté válni. Tehát ez nem rendszer inkább egy trükkös nézőpont. És
valóságosnak tűnik számomra. Szerintem sok dolog az életben attól függ, hol
kezdődik a valóság.
Terveid között szerepel visszatérni Vászjához és a
társaságához a jövőben? Vagy egy teljesen más történet, ami szintén
Oroszországban játszódik?
Jelenleg nem.
Imádnám, ha lenne egy nagy mesegyűjteményem, akár fordításban, akár eredeti
formában, de ez biztos, hogy nem hamarosan lesz. Biztosan visszatérek még
Oroszországba a jövőben, még ha más szereplőkkel is.
Mit szoktál olvasni? Vannak konkrét könyvek, amik
inspirálták ezt a trilógiát?
Forrás |
Épp most a
Kingdom of Copper-t olvasom, ami hamarosan megjelenik, és nagyon élvezem a
Daevabad trilógia második részét. Imádom Robin McKinley átdolgozásait, és azok
nagyon inspirálnak. Ahogy Puskin, Bulgakov, Gogol, Lermontov is – a nagy orosz
írók, akik keverik a valóságot az orosz hagyományokkal és a fantáziával. Dorothy
Dunnett is hatással volt rám, akinek a történelmi fikciói gazdagok és
hihetetlenül bonyolultak.
Legutóbbi
megjelenésed, a Small Spaces a fiatalabb korosztálynak szól és eléggé eltér ettől
a sorozattól, de hasonlóan borzalmas témákkal foglalkozik. Mit élvezel abban,
hogy gyerekeknek írsz?
Egy szünet volt. Esélyem volt egy
más hangot használni, napjainkba helyezni a történetet, amihez nem kell
széleskörű kutatás, egy technikai kihívás magamnak (ijesztő, de nem kegyetlen)
és csak élvezetből írni. A képzeleted olyan, mint egy kis gyerek: ha arra
kényszeríted, hogy mindig ugyanazt csinálja, elkeseredett és bosszantó lesz.
Szerintem minden írónak kell néha egy kis változatosság. Jó érzés a
fiatalabbakhoz szólni. A gyerekek jobban megtapasztalják a könyveket, mint a
felnőttek.
Hogyan szoktál könyveket írni? Milyen a folyamat?
Ülj le egy
füzettel és tollal és nézd meg mi
történik. Bárcsak tudnék szisztematikusabb lenni, de sokszor magamat is
meglepem. Sok kutatómunkát végzek. Lehet félúton átírom az egészet, de később
mégse tartom hozzá magam. Nem a próbálkozás hiánya miatt, hanem kiderül, hogy
mégse működik.
Ha megmondhatnád az olvasóidnak, hogy mi legyen az az
egy dolog, amire emlékezzenek a Winter of the Witch olvasása közben, mi lenne
az?
Senki se teljesen
jó vagy teljesen gonosz, mindannyian emberek vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése