2019. 01. 30.

Kirsty Moseley: Álmaim őrzője

Író: Kirsty Moseley
Cím: Álmaim őrzője
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2018.
Terjedelem: 406 oldal
Fülszöveg: 
Volt egyszer egy lány.
És egy fiú.
Meg egy ablak.


Amber Walkert és a bátyját, Jake-et bántalmazza az apjuk. Egy éjszaka Jake legjobb barátja, Liam észreveszi a zokogó Ambert, és bemászik a szobája ablakán, hogy megvigasztalja. Ezzel kezdődik szeret/nem szeret-kapcsolatuk, ami meghatározza a következő nyolc évet. Liam mára magabiztos csajozógép lett, aki egyetlen csaj mellett sem tud kikötni, még sohasem volt igazi barátnője. Amber máig nem dolgozta fel a bántalmazó apjától elszenvedett lelki sebeket. Ő és Liam bizarr párost alkotnak. A kapcsolatuk mindig is viharos volt. De mi történik akkor, ha Amber egyszer csak máshogy tekint a bátyja legjobb barátjára? És mit szól a túlféltő báty, amikor megtudja, hogy a húga és a barátja egyre közelebb kerülnek egymáshoz?
A legmeghatóbb történet arról, mire képes a szerelem.

„– Jó dolgok történnek azokkal, akik képesek türelmesen várni.”

Mit vártunk ettől a regénytől?
I: Nem voltak nagy elvárásaim a könyvel szemben, egy aranyos romantikus történetre vágytam, amiben nem minden csak a cukormázról szól, van benne egy keserű fájdalmas
Forrás
vonal is, de a végén minden jóra fordul. Úgy tűnik mostanában az én fantáziám jobban szárnyal, és ez miatt sokszor csalódás ér. Úgy gondoltam jó barátságba fogok kerülni Kristy-vel, ám valamiért nem tudtam elfogadni minden döntését, amiket a szereplőinek adott.
P: Nagyon megörültem a magyar megjelenésnek, mert már pár éve felfigyeltem a könyvre, érdekelt, miért szeretik mások. Egy aranyos romantikus történet bármikor jöhet nekem, de azért mostanában egyre többször veszem észre magamon, hogy belekötök olyan fordulatokba, amik régen tetszettek. Ez van, öregszem én is. :D Ha akkor olvasom valószínűleg jobban tetszett volna, mert akkor sok hozzá hasonló regény előtt ismerem meg és inkább hat rám újdonságként ez a típus. 

Nem bántana engem, vagy mégis? Bízom benne, vigyáz rám, de rábíznám a szívemet is?” 

Azt adta a történet, amire számítottunk?
I: Az elején betekintést nyertem a múltba. Megismerjük Amber és Jake brutális apját, akitől kirázott a hideg szó szerint. Az a legrosszabb, hogy amit itt csak olvastam az a való életben másokkal megtörténik. Nem mindenkinek van szerencséje, hogy egy boldog családba születik. :( A mumusok nem csak az ágy alatt élnek, sokkal szörnyűbb álarcot is magukra tudnak ölteni. Az én szívemet is elrabolta az a jelenet, amikor a kis Liam bemászott Amber ablakán, hogy megvédje a lányt a fájdalmaitól. Úgy éreztem jó úton haladok, és a végére
Forrás
boldog mosollyal az arcomon csukom be végül a könyvet. Kérem szépen ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna, a kezdeti lelkesedésem szépen lassan alábbhagyott, és már alig vártam, hogy a történet végére érjek. Biztos én is öregszem, sok mindenre már nem úgy reagálok ahogy eddig, de ez nekem most hatalmas csalódás volt. Annyi mindent szeretett volna megmutatni az Írónő a repertoárjából, hogy ez átment egy fejkapkodós sűrítménybe, ami nem, hogy felcsigázna inkább megfekszi a gyomrom.
P: A könyv első felét nagyon szerettem, aranyos az egymásra találásuk, bár tagadhatatlanul zavart, hogy mi nem sok előzményt kaptunk, hanem szinte pont ott kapcsolódunk az eseményekhez, hogy összemelegednek. Pár fejezetet még elviseltem volna azzal, hogy inkább utálják egymást, mint szeretik. De összességében tényleg boldog mosollyal olvastam őket, hogy mennyire aranyosak. A vége viszont kezdett besűrűsödni. Indokolatlanul sok fordulat került bele, még fel se ocsúdtam, jött a következő. Oké, lehetne ettől izgalmasabb a könyv, de nem kell beleerőszakolni minden. Úgyhogy picit túllőtt a célon az írónő. 

„Ő ad biztonságot, miatta érzem fontosnak, kívánatosnak és különlegesnek magam. Sohasem akarom elengedni. Őrülten szeretem, mindennél jobban. Ő az egyetlen, akire szükségem van.”

Amber, vagyis Angyal küzd azzal, hogy bárkit is közel engedjen magához, Liam mégis eléri. Olvasás közben átérezhető volt, mitől ilyen?
I: Idegbajt kaptam ettől a lánytól. Egyszerűen nem tudtam követni a hangulatváltozásait. Csapongott szegényem összevissza. Nem éreztem reálisnak a karakterét, ugye ott volt a múltban történtek, amely által zárkózottá vált, nem igazán volt oda az érintésért, és a közelebbi testi kontaktusokért. Ezeket a rossz érzéseket nagyon rövid idő alatt kezdte
Angyal (Forrás)
levetkőzni magáról. Hirtelen a félénk lányból egy igazi csábítóvá kezdett válni, idegesítő volt, bántó, és meggondolatlan. A túlzott reakciójától is a hajamat tudtam volna tépni, a reggeli körüli dráma már sok volt, miért kell ez miatt hisztizni, a lelke mélyén biztos élvezte, hogy minden reggelt így kezdhetett. Azt se értettem, hogy ha este minden jó, és az én védelmezőm ott van velem, akkor amint felkel a nap miért változnak meg vele kapcsolatban az érzéseim. Akkor az újabb sokk, ahogy a kapcsolatukat kezelte Liam-al, (újabb képzeletbeli fejforgatás a részemről) hirtelen rádöbbent mit is érez a fiú iránt, elkezd átalakulni a kapcsolatuk, ami egyszerre volt aranyos a végére pedig már idegesítő a sok bizalomhiánytól. Á nem is szaporítom tovább a szót Amber számomra nem lett kedvenc, egyszerűen egy káosz, akit jobb minél messzebb elkerülnöm.
P: Amber nem tudta igazán belopni magát a szívembe, bár valószínűleg azért, mert túl sokszor „búgott” valamit a srácnak, amitől a falra másztam. Egy hozzá hasonló félénkebb (legalábbis kezdetben) lány, ne akarjon már egyből csábító domina lenni. Illetve az első fejezetben, nyolcévesként nem tűnt igazán hitelesnek mesélőként. Önmagában érthető, hogy miért vált zárkózottabbá a gyerekkori sérelmei miatt, mégse volt számomra igazán hiteles. Egyszer bizonytalan, egyszer magabiztos, nehezen tudtam követni. 

„– Akkor bizony vigyáznod kell, nehogy megbánts, igaz? – suttogtam.
Bólintott.
– Sohasem bántanálak meg. Soha.”


Liam igazi hősszerelmes szerepében tetszelgett, minket is meghódított?
Liam (Forrás)
I: Bajban vagyok vele kapcsolatban, mert az elején őt is nagyon kedveltem, de a végére már nem tudtam rá se olyan jó szemmel nézni. Talán túlzott cukormázba lett csomagolva az Írónő által, egyszerre szeretett volna benne mindent ötvözni, amit szeretünk a könyves álompasikban. Azért  pozitívumnak éltem meg, ahogy mindig megérezte mikor van rá szükség, sokszor volt pimasz, de ez még elnézhető volt neki. Minden elismerésem, hogy kibírta Amber hangulatingadozásait.
P: Liam lehet, hogy túl tökéletesnek volt megalkotva, de mégis imádtam. Annyira cuki hősszerelmes, hogy nem lehet nem szeretni. Ő volt az egész könyv fénypontja. Imádtam azokat a részeket, ahol Amber megbántja, és láthatjuk a szomorúságot, a csalódottságot az arcán, később meg a boldog és őszinte mosolyait. De a legnagyobb kedvencem mégis az első találkozásuk, ahogy reagál a lányra. Szerencsére a csajozós énjéből nem sokat kaptunk, inkább csak utalásokat, de nem is hiányzott. 

„Amikor átölel, mintha hazaérkeznék, és minden aggodalmam semmissé válik. Amikor vele vagyok, úgy érzem, semmi baj nem érhet.”

Van olyan szereplő, akiről szívesen olvasnánk a jövőben?
Jake (Forrás)
I: Nem szeretnék mostanában újabb történetet megismerni az Írónőtől, kicsit jegelem a kapcsolatunkat egy jó ideig. Még egy fontos szereplője volt ennek a történetnek Jake, aki Amber bátyja, és Liam legjobb barátja. Jó fej srácnak tűnt, egy igazi hódító, aki maga is megérdemelne egy boldog befejezést.
P: Azért Jake-t se szabad elfelejteni. Liam legjobb barátja és Amber féltő bátyja. Sok kalamajkát okozott a jelenléte, hiszen senki se szeretné, hogy imádott kishúga egy Liam típusú srác karjaiban kössön ki. Viszont róla is el tudom képzelni, hogy sok hódítás után rátalál az igazira és az oldalán megváltozik. Akár érdekes történet is kerekedhetne belőle, ha erőszakkal nem kerülne bele túl sok esemény. 

„– Azért hívlak Angyalnak, mert komolyan hiszek abban, hogy Isten nekem küldött le a földre.”

Kedvenc jelenetem:
I: Az első együtt alvásuk.
P:
A pillanat, amikor Liam először látja meg Amber-t.

Kedvenc szereplőm:  
I: Nem került senki se ebbe a kategóriába. 
P: Liam, Jake
Kinek ajánlom:  
I: Úgy gondolom egy esélyt mindeki adhat neki aki szereti az ifjúsági szerelmi történeteket, az más kérdés, hogy a végén milyen érzésekkel csukja be a könyvet. 
Hasonló könyv:  
P: Valamiért a Tökéletes kémia sorozat jutott eszembe.
Értékelésem:  
I: Szerettem volna szeretni, de nem ment így most tőlem 2,5 ágyat kap. 
P: Többet akartam adni, de a vélemény írása közben rájöttem, hogy 3,5 százszorszépnél nem tudok többet adni neki.

Érdekesség: Nézzétek meg milyen borítókkal jelent meg más országokban a könyv. :)
Az első két kép angol kiadásokhoz tartozik. A szív motívum mindkettőn megjelenik, de nekem a második tetszik jobban, az elsőn Amber nem fogott meg. A harmadik kép a hangoskönyv borítója, ez is megtartotta a párás ablak koncepcióját. A negyediket ismeritek, te bele akartam illeszteni a sorba és azt kell mondjam, hogy szerintem kifejezetten jól sikerült a magyar kiadás. :) Az észtek is eltávolodtak az "ablaktól", ami nem volt rossz döntés, egy kellemes látványt nyújtó borítót alkottak.  A lengyelek konkrétan a történet fő motívumát emelték ki, hiszen Amber és Liam kapcsolata a sok együtt töltött éjszakával kezdődik, a kép még tetszene, de betűtípussal együtt, nekem nem az igazi. A spanyolok csak kicsit átdolgozták az egyik angol kiadást változtatva a színvilágon. A szerbeké szerintem nagyon ötletes. Kreatívan jelenítették meg az ablakot, nem mondom, hogy ez a kedvencem, de nagyon is értékelem, hogy nem sablonos a kép. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése