Cím: Szívtelen
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2018.
Terjedelem: 558 oldal
Fülszöveg:
Bár Catherine az egyik legkelendőbb fiatal hölgy Csodaországban, és a
házasodni kívánó Szív Király kedvence, őt mégis egyebek foglalkoztatják.
Ínycsiklandozó süteményeket süt, és a leghőbb vágya az, hogy pékséget
nyisson a legjobb barátnőjével. Az édesanyja szerint ilyen gondolatok
azonban nem méltók egy olyan fiatal lányhoz, aki akár királynő is
lehetne.
Cath megismerkedik Jesttel, a jóképű és titokzatos udvari bolonddal. Életében először valódi vonzalmat érez valaki iránt. Kockáztatva, hogy vérig sértik a Királyt és éktelen haragra gerjesztik Cath szüleit, a két fiatal titkos, viharos kapcsolatba bonyolódik. Cath a saját szerencséjének kovácsa akar lenni, és a saját feltételei alapján akar szerelembe esni. Ám a sorsnak más tervei vannak e varázslatos, őrült és szörnyetegekkel teli vidéken…
Cath megismerkedik Jesttel, a jóképű és titokzatos udvari bolonddal. Életében először valódi vonzalmat érez valaki iránt. Kockáztatva, hogy vérig sértik a Királyt és éktelen haragra gerjesztik Cath szüleit, a két fiatal titkos, viharos kapcsolatba bonyolódik. Cath a saját szerencséjének kovácsa akar lenni, és a saját feltételei alapján akar szerelembe esni. Ám a sorsnak más tervei vannak e varázslatos, őrült és szörnyetegekkel teli vidéken…
„-
Sikerülni fog – szólalt meg a sapkájába nyúlva. – De kell hozzá egy kis hit.”
A számomra olyan kedves Holdbéli Krónikák után bátran tettem
a bevásárlókosaramba
Marissa Meyer egy újabb feldolgozását, a Szívtelent. Az
Alíz Csodaországban történet távolabb áll tőlem, mint a tündérmesék, de
természetesen én is láttam a Disney rajzfilmjét és az attól újabb filmes
verziót is, csupán az eredeti könyv maradt ki az életemből. Mégis nagyon
kíváncsi voltam, milyen új megközelítésből ábrázolja ezt a világot az írónő, és
titkon reménykedtem, hátha itt szeretek bele Csodaország bolondosságába.
Marissa nagyon ért ahhoz, hogy egy klasszikus történetből valami újat és valami
különlegeset alkosson, így nem csalódtam, sőt nagyon maradandó élményt nyújtott
a Szívkirálynő kalandja.
Főhősnőnk a Szív Királyság koronájának várományosa, ám semmi másra nem vágyik, csak
szenvedélyének szeretne élni, a sütésnek. Azonban fő
akadálya, hogy egy hozzá hasonló nemes hölgy nem alacsonyodhat le annyira, hogy
saját maga dolgozzon, és erre tesz még egy lapáttal, hogy ő a kiszemelt
királynő. Személyiségét nagyon megszerettem, a sütés irányi szenvedélye, jól
nevelt modora és kitartása mind-mind szimpatikusabbá tették ezt a jó lelkű
lányt. Töretlenül kitart álmai mellett, akármilyen bukkanó szakítja félbe útját.
Érzékletesen mesél csodás süteményeiről, nem egyszer összefutott az én számban
is a nyál vagy megkordult a gyomron. Nem szabad úgy olvasni ezt a könyvet, hogy
nincs mellettünk valami finomság, mert kész kínzás. :D És mindemellett annak
ellenére, hogy nem szeretne királynő lenni, tökéletes lenne a feladatra. Önzetlen,
törődik másokkal, nemes szívű és bátor. Érdekes volt magamban felidézni a
Disney mese Szívkirálynőjét, aki mi tagadás, nem egy kedves teremtés. Cath bűbájos
teremtés hozzá képest és végig ezen agyaltam, vajon hogyan alakítja az írónő a
dolgokat, megtartja-e ezt az oldalát a lánynak.
A történet fő ívét Cath törekvése adta, ahogy saját pékségének megnyitásán munkálkodik.
Ezt tette érdekesebbé a Király új udvari
bolondjának felbukkanása, a közelgő lánykérés és egy gruffacsór. Cath-nek meg
volt a saját gondja, de amúgy se egyszerű életébe toppant be a titokzatos Jest,
aki még inkább felforgatja körülötte a dolgokat. Aranyos, visszafogott románc
bontakozik ki közöttük, de az érzéseik elsöprőek. Nagy titkokat tartogatott a
történet, és főleg Jest, de a mellettük kibontakozó rejtély miatt is még
izgatottabban faltam a lapokat. Örültem, hogy gyakran nem úgy fordultak az
események, ahogy eredetileg gondoltam, még ha volt olyan momentum is, aminek
bekövetkeztét előre sejtettem. Nagy meglepetés volt nálam a könyv hossza, bár
csak én lehet az ügyben a hibás. Csak egy egész mellékgondolatként mesélném
nektek, hogy úgy vágtam bele, hogy ez egy rövidebb, 400 oldal körüli könyv,
hamar elolvasom. Aztán ahogy haladtam, csak nem fogytak úgy a lapok, mint ahogy
hittem, és csak a végéhez közeledve jöttem rá, hogy itt bizony benéztem
valamit. :D De legalább kiderült, hogy nem az olvasási tempóm esett vissza.
Csodaország leírása és részletei nagyon tetszettek, de úgy vált még érdekesebbé a történet,
hogy Jest is felbukkant. Nem hiányzott egy
fontos szereplő se a könyvből. Az állandóan óráját nézegető Fehér Nyúl, a kissé
túl bátortalan Király, a bolond Kalapos, de még Hernyó úr se. Ugyanígy a fő
eseményeket, vagy inkább történéseket megtartotta az Írónő és nem hiányozhatott
a teaparti, a krokettezés, a zsugorító ital sem. Csupán új színezetet kapott az
egész, egy jobban emészthető, szerethetőbb formában. Egy homályos folt volt
csak számomra, Péter Péter személye, bár ezt lehet annak rovására könyvelem el,
hogy magát a könyvet nem olvastam. Viszont akár eredeti karakter, akár újonnan
kreált, érdekes szereplő volt, egy kis plusz rejtélyességet vitt a történetbe.
![]() |
Forrás |
„Néha csak
a szívünkre érdemes hallgatni.”
Főhősnőnk a Szív Királyság koronájának várományosa, ám semmi másra nem vágyik, csak
![]() |
Cath (Forrás) |
„- Ő egy
rózsa, Jest. Nagyon szép, de ügyelni kell a tüskékre. Egy Király kertjében a
helye, nem pedig a tiédben.”
A történet fő ívét Cath törekvése adta, ahogy saját pékségének megnyitásán munkálkodik.
![]() |
Jest (Forrás) |
„Két
Bástya, egy Gyalog és a Királynő. Így kezdődik a találós kérdés, de hogyan ér
véget?”
Csodaország leírása és részletei nagyon tetszettek, de úgy vált még érdekesebbé a történet,
![]() |
Forrás |
„-
Mindegy, melyik ajtót választjátok. Mind ugyanehhez az igazsághoz vezet. Ez egy
sors, és a sorsot elkerülni nem lehet.”
![]() |
Forrás |
„De a
remény az, amitől a lehetetlen lehetségessé válik.”
Kedvenc jelenetem: Amikor Jest hazakíséri Cath-et.
Kedvenc szereplőm: Cath, Jest
Hasonló könyv: Csalok, hogy ha az Alíz Csodaországban regényt írom? :D
Értékelésem: Összességében 4,5 macaronnal tudom jutalmazni ezt a regényt.

Mindig is rajongtál az Alíz Csodaországbanért? Hány évesen olvastad először?
Meglepő módon, bár rengetegszer láttam a Disney mesét gyerekkoromban,
főiskoláig nem olvastam a könyvet! Úgy gondoltam, végre itt az ideje, és azóta
számtalanszor újraolvastam, főleg miközben írtam a Szívtelent. Emlékszem,
vegyes érzéseim voltak, amikor először olvastam – egyrészről a karakterek
eléggé bizarrok voltak és csodálatosak is, ahogy vártam, és még mindig lenyűgöz
Lewis Carroll képzelete, ahogy ilyen intelligensen ír. Másrészről, majd kifolyt
a szemem a rímeken, és egy idő után átugrottam azokat. Pedig ez is része a
történetnek.
„- Udvari
bolond vagyok, kisasszony, az még az orvosnál is jobb.
- Hogy
lehet az jobb, mint egy orvos?
- Nem
hallotta még, hogy a nevetés a legjobb orvosság?”
Csodaország melyik szereplője lennél és miért?
![]() |
Forrás |
„A szeme
akár a fahéjjal meghintett, érett zöldalma. A bőre vajkrémes tortabevonatként
csillog. Az ajka olyan, mint az érett málna. A haja akár az étcsokoládé, melyet
a forró nap megolvasztott.”
Ha megosztanál egy részletet a Szívtelenből Lewis
Carroll-lal, melyik lenne az?
Valószínűleg az egyik szójáték! Bár nem érek fel hozzá, de
remélem, értékelné a próbálkozásomat. Az egyik kedvencem:
„- Egy csapat idióta vagyunk. Egy sereg bolond.
- Nem – felelte Jest halkan. – Inkább egy rajnyi.”
/A magyar fordítás így szól, de eredeti nyelven:
“We are a
parliament of idiots. A murder of fools.”
“No,” said
Jest, his voice soft. “That would be an unkindness.”/
(Magyarázat: parlament, gyilkosság és bizonytalanság
csoportosíthatóak a hollókhoz, bástyákhoz vagy a koronához.)
És imádom ezt a részt is:
„A Bástya elég magas rang Sakkországban?
Jest összepréselte az ajkát, és úgy tűnt, alaposan
végiggondolja a kérdést.
- Ami azt illeti – felelte -, nagyjából egy szinten áll a
márkival.”
(Magyarázat: volt, amikor a bástyát márkinak nevezték a
sakktáblán.)
„- Boldogságomban
hangosan dobolok. Bánatomban üvegként török. ha egyszer ellopnak, többé vissza
nem kerülök. Mi vagyok én?
![]() |
Felirat hozzáadása |
Melyik a kedvenc találós kérdésed?
Vallomás: Utálom a rejtvényeket!! Soha, de soha nem tudom
megoldani őket, és butának érzem magam a megoldás után, mert annyira
egyértelmű. Ettől rettegtem legjobban a Szívtelenben, de végül magukat írták
meg. Különösen elégedett vagyok azzal, amit Kalapos Cath-nek mond a teapartin.
Hé… talán az a kedvendem!
„- Hiszek
benned, kicsi torta! Hiszem, hogy te vagy a legjobb.”
Mi a közös egy hollóban és egy íróasztalban?
Edgar Allan Poe… és most Marissa Meyer… írta mindkettőt.
(Ezt a választ egy jó barátom, Gregory Maguire mondta, de
valahol máshol hallotta. Nos, kivéve a Marissa Meyer részt.)
(Oké, valójában ő nem egy jó barátom, de a fülszöveget ő
írta a Szívtelenhez, és remélem ezt nem látja.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése